Miért érzem gyengének, ha fiú létemre szerelemre vágyom és időnként eléggé érzelmes hangulataim, napjaim vannak? Miért nincs megfelelő lány, aki igényli a szerelmet manapság?

Például a mai is ilyen és kb. havi egy-két nap biztos előjön ez a gyengeség, amikor rám jön az érzés, hogy de jó is lenne szeretni egymást egy bájos, kedves, jó fej lánnyal. A napokban is láttam egy szerelmes párt és valahogy az ilyen dolgok is csak jobban előhozzák a vágyat bennem és egyben el is szomorítanak, mert én nem találok olyan lányt, akivel meg lenne az a kölcsönös összhang, vonzalom. Volt egy lány, de ő róla sajnos kiderült, hogy komolytalan és nem akar kapcsolatot csak barátság extrákkal dolgot. Ebből nem lett semmi végül, de mára azt mondom jobb is, már így is elegem van, hogy nekem csak ilyen dolgok jönne össze, Kavarások, többnyire, csók, tapi, petting, szex. De egy olyan lányt sem találok, akivel lehetne szorosabb is meg több köztünk vagy ők nem akarják vagy én nem érzek úgy irántuk csak mint dugóeszköz. Egyszerűen nincs lány, aki úgy beindítana, csak a testük jön be, a személyiségük nem az igazi. Rossz ez így, mert most is valahogy fáj ez belül, pedig az is jó, ha csak ölel az ember egy vonzó lányt vagy megcsókol, de mégis érzi belül, hogy ez már nem elég, hogy jó lenne egy lány, akit tud is szeretni, de ennél is fontosabb, hogy a lány is szeresse, kölcsönös legyen a dolog. Ez hiányzik és visel meg időnként, mert amúgy nem jelzem én senkinek, igyekszem játszani a férfias, magabiztos, boldog férfi ideált még, ha pechemre érzelmesebb beállítottságú is vagyok szerintem, mint sok mai lány, nem, hogy fiú. Persze nem csöpögök a nyáltól, inkább csak jó lenne egyszer egy lányt úgy őszintén sezretni és viszont szereve lenni általa és nem csak hazudozni, átbszni a lányok fejét egy kis szexért. De nekem máshogy nem megy, mert a legutóbbi lány is azután koppantott le, hogy őszintén elmondtam kezdek iránta kivételelsen érezni többet. Nála a csak barátság extrákkal dolog nekem nem elég. Tudom, ha nem vallok színt és őt is csak hülyítem, mint azokat a lányokat, akikkel testileg is közelebb kerültünk egymáshoz, akkor ő is nagy eséllyel már meg lett volna, ha másra nem is, de egy csók erejéig biztosan. Csak azt nem értem miért nem kellek egy lánynak sem, aki meg tudja, hogy vannak érzéseim is iránta és nem csak dugni akarok vele. Mintha a lányok menekülnének az érző szívem elől. Így kénytelen vagyok rejteni és tovább hülyíteni a lányokat, hazudni nekik, hogy legalább a testi igényeim ki legyenek elégítve, ha már nekem a szerelem nem adatik meg, mert amúgy sincs lány, aki igényelné a szeretet tőlem és nincs lány, aki tudna viszont szeretni. Nem vagyok egy helyes srác, nem is vagyok az a típus, aki bárkit megkaphatna ezt is tudom, de már nem is ez zavar, hanem, hogy olyan lányt nem találok, aki hasonló dologra vágyna, mint én, a szerelemre, arra, hogy ott legyünk úgy egymásnak és, aki jellemre olyan lány lenne, akit tényleg tudnék is szeretni őszintén és nem csak a teste, cuki arcocskája vonzana. Mert bár nem vagyok egy hű, de helyes gyerek, de sok szép lánnyal volt már dolgom. A baj, hogy csak testi vonzalo volt, lelki nem. Van, hogy csak arar vágyom, hogy csak úgy ölelgessük egymást egy lánnyal, akivel vonzódunk egymáshoz testileg-lelkileg is, máskor meg ismét csak egy szexéhes érzéketlen állat vagyok. Lehet több személyiségem van, lehet csak ilyen hangulatember vagyok, már magam sem értem. Csak azt tudom, hogy megfelelő lányt nem találok és úgy érzem fiúként valami számkivetett, különc figura vagyok, aki egyszerűen páratlan ebben a világban és kénytelen aljas módszerekhez folyamodni, hogy ha már az igazi, őszinte, beteljesült szerelmet nem élheti át, de legalább testileg közel kerülhet lányokhoz.