Talán apakomplexusom van? Nagyon zavar, és szerintem nem csak engem!

Világ életemben a nálam 4-5-6, max 7 évvel idősebb srácok jöttek be. Első látásra mindenki minimum 17-18 évesnek tippel, pedig csak 14 leszek! Most is fülig szerelmes vagyok egy 18 éves fiúba. Úgy érzem, betett a friendzone-ba, pedig LÁTOM RAJTA hogy bejövök neki. Mintha a kishúga lennék, úgy kezel. Zavarja a korkülönbség, és mindig azt mondogatja, "te ehhez még kicsi vagy, amúgy megmutatnám, hogy nem minden férfi perverz...". Példának okáért, a legutóbbi beszélgetésünkből idéztem. Úgy érzem, hogy a korombeliekkel nem jövök ki, nekem ők túl gyerekesek, velük nem lehet beszélgetni. Viszont például egy 19 éves lánnyal vagy egy 22 éves fiúval simán el tudok beszélgetni akár hosszabb ideig is, közvetlen vagyok, szeretek kommunikálni emberekkel. Próbálkoztam már azzal, hogy "ráerőltetem magamra", hogy tetsszen egy korombeli fiú, de nem valami jól sült el. Az egésznek az lett a vége, hogy szinte már irtóztam szegény sráctól, pedig ő nem tehet semmiről, teljesen normális velem. Tudom, bonyolult vagyok.

Mindig úgy éreztem, hogy nekem szeretethiányom van, mert kiskoromban apukám elköltözött tőlünk, évente 1-2 alkalommal látom, anyám pedig rendszeresen ver.

Már rég óra szeretnék egy barátot, aki apám helyett apám, vagy legalábbis mintha a bátyám lenne, aki egyben a szerelmem és a legjobb barátom is. Ugyanis, sose éreztem még azt, hogy bárkinek is fontos lennék, úgy igazán. Mindig egyedül voltam, magányosan.

Ez lehet apakomplexus? Kérlek, segítsetek! Mit tegyek?