Mégis hogyan legyen barátnőm, ha egyszereűen annyit bántottak már a lányok, hogy félek és utálom is őket a jellemük miatt, míg szexuálisan nagyon is kívánom őket?

Nagyon sok lány mondta, hogy ronda vagyok és sajnos elég gúnyosan mondták, vagy írták, nem volt bennük semmi tapintat, együttérzés, kedvesség, emiatt nekem a lányok már úgy vannak az elmémben kb. két éve, mint gonosz, kegyetlen lények, de sajnos szexulisan nagyon is vonzódom hozzájuk, szívem szerint casanova életmódot élnék, ha helyes fiú lennék a szemükben, de ezt nem tehetem meg. Ennek ellenére pár hónapja valami történt, mert először életemben egy szép lány elérte, hogy megcsókoljam és elfelejtsem egy kis időre, hogy ronda srác vagyok. De a találka után nem keresett, így én sem kerestem, mondván, biztos csak szívatott, kiváncsi volt milyen egy ronda srác csókja, azért nem ellenkezett, gondolom azóta a barátnőinek mondja, hogy milyen nagy tett volt tőlem, hogy hagyta, hogy egy okádék fiú lesmárolja. -.-

De közben meg arra is gondoltam, hogy mi van, ha mégis ő más volt, mi van, ha mégis kellettem neki és aztán eszembe jutottak a fura dolgok, amik igaz sajns csak nagy ritkán történtek, de akkor mintha a lányok engem helyesnek tartottak volna a jelek szerint és a fura, hogy igazán vonzó, de nem fullos cicababákról volt szó, inkább aranyos, kislányos, mégis formás, bájos lányokról. De sajnos sosem mertem már kezdeményezni náluk, egyrészt mert túl sokszor megkaptam, hogy ronda vagyok, másrészt meg egyszerűen zavar a tömeg, az, hogy sok idegen ember is látja, hogy épp egy lánnyal flörtölök ilyesmik. Azt a lányt is csak ott mertem megcsókolni, ahol nem jártak emberek vagy csak ritkán egy-kettő. De a legrossszabb, hogy folyton azt érzem mindenki rondának tart engem és emiatt lehajtott fejjel járom a világot, utálok emberek közé is menni már, ha meglátok egy szép lányt csak a gyűlöletet és irigységet érzem iránta, a pároktól meg sírn tudnék, fiú létemre, bár tudom gáz.