Lányok! A fiúk, férfiak túl rámenősek, vagy épp ellenkezőleg? Esetleg pont annyira kezdeményezők, mint kell? Melyikőtökhöz nem ment még oda egy fiú sem, és ki az közületek, akit jobb, ha békénhagynak, mert elege van a férfiakból?

Nos, amikor még esetlen és kissé csúnyácska tinilány voltam, nemhogy oda sem jött hozzám senki (buliban sem), de még hallottam is pluszban az olyan megjegyzéseket, hogy "ezzel a rondasággal" vagy "ahhoz a csajhoz oda nem mennék".

Mióta kikupálódtam (modellkedtem is), bátor és mosolygós nő lettem, azóta úton-útféle bepróbálkoznak. A helyzet viszont az, hogy nekem olyan stresszt okoztak ezekkel a beszólásokkal tinikoromban, hogy élből elutasítok mindenkit, aki leszólít. A lassú ismerkedés híve vagyok, először barátkozunk, aztán majd kiderül, hogy mi lesz a dologból.

tetszett 2 evig a suli tarsam, majd nulla ismeretseggel rairtam. jo fej volt, talalkoztunk, belezugtam. ekkor gondoltam, hogy ne akar tolem semmit.kerestem, szanalmas modon alaztam magam, idovel egy-egy apro dolog kiderult, hogy szamitottam neki. majd ismerkedes utan 1,5 evvel felkeresett… tudtam milyen szandekkal, beszeltunk, smaroltunk, de annyira kis tutyimutyi volt, hogy nem lett semmi… pedig szerettem, es merem feltetelezni, hogy o is engem. de hat ennek igy kellett lennie. :)

most egy tul nyomulos tetszik, es eleinte meg akart huzni, mondtam, hogy ok, hagyjon. mondta hogy ok, tudja nem tudna megfektetni, velem talan kapcsolatot is akar… eljatsza, hogy nagydumas. :) hogy bekepzelt, kozben meg nagyon nem az. nem tudom, hogy mi lesz. tetszik, megcsokolt, ha meg mer nyilni talan egyszer osszejovunk, ha nem,,akkor nem.

L18