Lehetséges, hogy ezért nem találom a párom és érzem úgy, hogy nem ebbe a barbár, utálatos, aljas társadalomba való vagyok?

Itt mindenki bántja a másikat vagy kibeszéli, ez olyan szomorú. Nem értem miért nem lehet másokkal is megértőnek, kedvesnek, segítőkésznek, barátságosnak lenni. Miért jó, ha valakit bántunk, főleg, ha nem is ártott nekünk. Ráadásul azért is érzem kívülállónak magam a mai társadalomban, mert nekem olyan zenék jönnek be, mint a rock, metál, klasszikus, főleg a klasszikus zene miatt néznének hülyének vagy nevetnének ki, mert ma a dubstep és a techno a népzene, az a menő, számomra meg csak egy üres, idegesítő zaj, semmi élvezet nincs benne, zenéne meg nem is tudnán nevezni. Úgy érzem nem is erre a bolygóra való vagyok, GYakran jár az agyam, sokszor előre látok olyan dolgokat is, amit más még csak akkor kezd el felfogni, vagy meglátni, amikor én már rég egy másik jövőben bekövetkező, várható eseményen agyalok. Mintha gyorsabban járna az agyam is, mint a legtöbb embernek, A lányokban is csak folyton csalódtam eddig, vagy túl buták voltak vagy túl szemetek velem, volt, aki kicsúfolt a külsőm miatt, volt, aki csak kinevetett, sok ember lenéz, mert nem vagyok egy tipikus álompasi, én csak egy nyomi srác vagyok, szóval elég alacsony. Eddig csak egy lányna tudom biztosan, hogy bejöttem, ő csak látásból ismert, és a barátnője mondta meg, hogy tetszem neki, de annyira félénk volt alány, hogy nem mert velem találkozni sem, így nem lett semmi sem belőle végül. Azóta is gyakran agyalok, hogy miért nem találom a párom, miért vagyok ilyen magányos és egyedi. Sokszor lennék egy tömeggyárott, gátlástalan, butább valaki, akik olyan könnyen megtalálják a párjukat, mert láttam és látom, hogy megy ez. Egy egyszerűbb ember mindig könnyebben talál párra, mint egy gondolkodó, a világ dolgait, sok összefüggést átlátó, számítógépagyú valaki. Bár az agyam úgy pörög, mint egy gép, másik problémám az érzékeny, érzlemes lényem, ezt persze igyekszem elnyomni, de sajnos ez is eléggé hátrtáltat, talán ezért is érzem át jobban más fájdalmát, plusz azért is, mert magam is sokat szenvedtem, szenvedek. (Rossz gyerekkor, bántalmazó apa, szegénység, lányok, fiúk, kisebbségiek csúfolódásai az irányomba stb.) Talán, ha sok rossz dolog nem történik velem, magam is egy kegyetlen, bunkó srác lettem volna, ki tudja...