Szóval 10-es vagyok és még sose volt barátom. Hozzátenném egyáltalán nem vagyok ronda sőt sokan mondják h szép vagyok és elég sokan próbálkoztak már be de nem izgattak. Apukám legjobb barátjának a fia tetszik. Hogyan lépjek túl rajta?

Velük voltunk sokat már nyaralni és sielni is velük szoktunk menni évente egyszer.Mindden évben vártam a sielést hogy akkor majd újra látom mégha nem is beszélünk majd de akkor is. Aztán amikor hazaértem mindig szomoru voltam hogy nem történt semmi köztünk. éa hogy megint egy év mire látom. Tudtam h az ő szemében én "kicsi" vagyok és leszek mindig (pedig ez hülyeség most két év huha) és néha azt gondoltam biztos tetszik neki valaki más a sulijából. Nem mondhatom azt h szerelmes vagyok belé mert nem ismerem viszont annyit tudok róla hogy ha megnyilna felém és adna lehetőséget nekem akkor megkedvelne. Azért nem nyitok felé én mert szerintem egyrészt a fiúnak kellene másrészt már megtette volna ha érdekelném. Tavaly sieléskor magával hozta a legjobb barátját és annak a barátnőjét is és végig csak velük sielt én meg maradhattam apukámmal meg az övével. Ez eléggé bántott és szerintem bunkó is volt de másrészről lehet ha nem érdeklem érthető. Kicsiit ugy éreztem mintha szégyellt volna a barátai elptt. Na mindegy. A bunkó stilusa melett okos helyes és nagyonvicces. és nem láttam még nála helyesebb passit sose. Ami hihetetlennek hangzik de igy van. A barátaim azt mondják felejtsem el egy gyökér ha nem látja mit érzek iránta és majd jön egy sokkal jobb fiu nála. ők könnyen beszélnek nekik van barátjuk k megtalálták a tökéleteset. Legjobb barátnőm pasija vele olyanok vagyunk mint a tesvérek ő is azt mondja h szarjam le de hát nemhiszemel. Tudom hogyha adna esélyt megkedvelne és talán meg is szeretne . Rossz érzés h az össze barátnőm barátom megtalálta az első igazi szerelmét csakugy nem is kereste nekik összejött nekem miért nem?