Miért van az, hogy az alfahímek (gazdag, jóképű, magas, kisportol testalkatú, stb. ) nem tudnak megállapodni egy nő mellett sem, cserélgetik őket mert megtehetik és a végén mégsem érzik jól magukat, pedig szinte tökéletes életük van?

Az egyik kérdés válaszát te magad írtad le.

"Miért van az, hogy az alfahímek nem tudnak megállapodni egy nő mellett sem"

A válasz "cserélgetik őket mert megtehetik"

A másik kérdésre pedig.

Ha valaki benne van egy állapotba és mondjuk tökéletes élete van ezt ö maga nem veszi észre még ha milliárdos sem, mert neki ez természetes állandó folytonosság.

És az emberbe mindig van egy olyan érzés h az kell neki ami nincs és ha azt nem szerzi meg akkor nem érzi jól magát.

Ezt hívják birtoklási vágynak.

Kezdjük ott, hogy miért a fent említett tulajdonságok miatt lesz valaki domináns? Van egy ismerősöm, aki magas, jóképű, nem kigyúrt, de szálkás, erős, jó alakú és anyagilag is jobban áll, mint az átlag. Ezzel együtt visszahúzódó, félénk és egész életében sikertelen volt a nőknél. Most akkor ő "alfahím"?

Hogy a kérdésnél maradjak és ezt az ismerősömet vegyem példának (a közvetlen környezetemben rá illenek a leginkább az általad felsorolt tulajdonságok), ő szívesen megmaradna egy nő mellett, csak nem jön össze neki.

Azért, mert senki nem tanulja meg megbecsülni azt, amit könnyen szerez. Pl csak az érti, hogy mennyit ér a pénz, aki keményen dolgozik érte, akinek az ölébe pottyan, annak fogalma sincs, hogy nem b_szunk el mondjuk 50000 forintot egy pulcsira. Az nem fogja azt mondani, hogy mondjuk egy 100000 forintos telefonnak ha baja van, akkor megéri megjavíttatni 10000-ért, inkább vesz másikat.

Akinek sosem kellett megküzdenie egy nőért, az nem fogja megbecsülni. Szar percek minden kapcsolatban vannak, de aki sosem volt még úgy, hogy nem volt kapcsolata, az nem fogja értékelni azt, hogy "jaj de jó, legalább van barátnő, a problémát majd megoldjuk". Akkor az illető inkább eldobja a nőt az első szar percnél, mondván, hogy "elromlott", mert másnap úgyis újat szerez.

Kérdező, tényleg azt hiszed, hogy ez a tökéletes élet?

Én vagyok a női oldal. Mindenem megvan, bármit megengedhetek magamnak, sosem voltak anyagi gondjaim és nem is lesznek. Évekig versenyszerűen sportoltam, szóval a testem is formás, tetszik a férfiaknak. Nem vagyok egy cicababa, mégis kedvemre válogathatok a férfiak között. Őszintén? Nagyon unalmas. Unalmas az, hogy csak azt nem kapom meg, akit nem akarok és főleg az is, hogy nem tudok kialakítani senkivel egy normális párkapcsolatot. Nem tudom, hogy hol rontom el, de szerintem velem van a baj. Nem tudom kezelni az embereket és türelmetlen vagyok. És ez elég sz*r. Szeretnék normális kapcsolatot, de mégsem jön össze. Így most egyedül vagyok és szépen mindenkit elutasítgatok, várok, hátha lesz mégis valaki. Nem tökéletes ez az élet. A tökéletes az lenne, ha jönne egy olyan férfi, akivel egy harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatom lenne, összeházasodnánk és családot alapítanánk. Nekem csak ez hiányzik az életemből, de ez nagyon.