Miért nem a valóban férfiként viselkedő "klasszikus" férfiak népszerűbbek a nők körében?

"és lényegtelenné válnak a belső tulajdonságok, majd inkább a kevésbé érdekes, de vonzó ember mellett döntenek"

Érdekes hallani egy nő szájából. De sajnos ez "en bloc" igaz a nőkre.

Mert neki egy káosz kell, egy kihívás akit meg akar változtatni. Valaki aki feldobja a hétköznapokat.

Sok lány van aki nem bírja egy rendes "mindenkinek tökéletes pasival", mert túl szürke a kapcsolat. Nincs benne féltékenység, veszekedés, nagy kibékülős szex, aggódás és hajtépés. Valakinek ez kell, lételem.

Nem mindenkinek ugyanaz tetszik. Lehet, hogy te a barátnőd udvarlóját jó humorúnak és jófejnek tartod, a barátnőd számára viszont érdektelen. Vagy éppen nagyon nem tetszenek neki az erősebb testalkatú férfiak.

A belső tulajdonságokkal is az a helyzet, hogy kinek mi jön be. Itt vagyok én példának, hiába udvaroltak nekem azok a tipikus "jófiús" srácok (tehát rendesek, udvariasak, csendesek, visszahúzódók), nekem mindig a határozott, kicsit nagyszájú, extrovertált fazonok tetszettek. Mondjuk nekem a humorérzék fontos szempont.

Nem működik az, hogy: na, akkor most ebbe a pasiba beleszeretek, mert szerintem jó ember.

A barátnődnek nem ugyanazok a férfiak tetszenek, mint neked. Ennyi.

Mert a nők felszínesek, anyagiasak, és korunk nőfalóját, a "domináns alfahímet" keresik, mert az olyan cukcsyhhhh és jajjj nedvesbugyi :$

Aztán persze amikor a domináns férfiistenük hazajön melóból ,és odahaza két bazinagy maflással köszönti a kedves barátnőjét mert nincs kész az ebéd, akkor rohan fel cotcotra meg feminára hisztizni a puncipajtásoknak hogy a férfiak mekkora szemétládák....

Hát cicukám, neked kellett alfahím férfiisten, tessék, lehet örülni neki. Az ilyeneket szikrát nem sajnálom, konkrétan telibe röhögöm, megérdemlik.