Hogy ismerkedjek, hogyha sokkal fiatalabbnak nézek ki a koromnál? Hogyan érjem el, hogy tetsszek a lányoknak?

Nem tudom "megfogni" a csajokat, legalábbis azokat nem, akik nekem tetszenek.

175 centi vagyok, 58-60 kiló. Igen, tudom, hogy nagyon kicsi ez a súly ilyen magassághoz.

Átlagos az arcom, szerintem és mások szerint egyébként jóképű vagyok. Az öltözködéshez nem nagyon értek, sokszor kicsit elhanyagolt a külsőm.

Nem nagyon csajoztam soha, még kisgyerekként se. Nem nőttem ki a félelmet attól, hogy odamenjek a lányokhoz. A probléma szerintem az, hogy nagyon anyás voltam mindig, inkább női mintákat másoltam, mint fiúsakat, s belülről néha szinte nőnek érzem magam. Szerintem amúgy alapvetően megvolt bennem a férfiasság, csak sok kudarc árán eljutottam oda, hogy már nem volt kedvem beállni egy csapatba focizni tornaórán, nem mertem elvállalni nyilvános szerepléssel járó dolgokat, meg általában elkerültem a szereplést és a konfrontációkat.

Ezenkívül elzárkóztam a korombeliektől, mondhatni burokban nőttem fel. Így nincs nagyon társasági rutinom, ez csak mostanában, 21 évesen kezd el megváltozni. Nem vagyok rámenős, merész, nem nagyon fogok mostanában semmibe (depresszióm van, amivel orvoshoz járok), állandóan bizonytalankodom, aggódom, görcsölök a legkisebb dolgokon is. A kortársaim mellett kicsinek és férfiatlannak érzem magam. Ha egy lánnyal beszélek, abszolút az az érzésem, hogy nincs semmi vibrálás a levegőben, nem érdeklem őket. Mindig én voltam a legkisebb a tornasorban, mindig nagyon vékony és gyerekszerű voltam. Bárhova megyek, mindig baromi abszurdnak érzem azt a helyzetet, hogy 21 éves létemre 16 évesnek nézek ki, míg a kortársaim kész férfiak mellettem. Nem érzem, hogy egy ligában játszanék velük, ha lányokról van szó. Nevetségesen kicsinek és fejletlennek érzem ilyenkor magam. Úgy érzem, nem vesznek komolyan a lányok. És az a baj, hogy ezt a meggyőződést nem tudom kiverni a fejemből, mert úgy érzem, elég szilárd alapokon áll; mindegy, hogy hova megyek, ha kinézek egy csajt, mindig jut rá 3-4 olyan fiú, aki jóval magasabb, izmosabb, férfiasabb és belevalóbb nálam, és nem nagyon tudom elképzelni, hogy ezek után miért pont velem járna egy lány.

Nem is tudom elképzelni igazából, hogy milyen leszek "igazi" felnőttként, amikor kikerülök az életbe és véget ér a testi fejlődésem. Mindig azzal nyugtattam magam, hogy majd szépen megnövök egyszer úgyis és behozom a lemaradásomat, de ez idáig nem következett be. Valahogy nem bírom elképzelni, hogy ez legyen a végleges fizikai valóm. Így senki nem fog soha komolyan venni, baromira gyerekesen nézek ki. Pl. most voltam gólyatáborban, ahol ÉN VOLTAM A LEGIDŐSEBB, és az összes, nálam két-három évvel fiatalabb instruktor (felsőbb évesek, akik szervezik a gólyatábort) sokkal, de sokkal idősebbnek nézett ki nálam. Teljesen abszurdnak éreztem, hogy idősebb testvérként tekintsek valakire, aki valójában fiatalabb nálam.

A kérdésem a következő: az ilyen csenevész, "maradék" fiúknak mi jut az életben szerelem terén? Mit kell tennem, hogy érvényesüljek? Hihetetlenül hülyén érzem magam nálam két évvel fiatalabb, de 5 évvel idősebbnek kinéző emberek között.