Fiúk, férfiak! Mi a véleményetek erről: levelezés a találkozás esélye nélkül?

Kíváncsi vagyok, mit érezhet. Több mint tíz évvel ezelőtt barátkoztunk össze, külföldön dolgoztam. Jó barátok voltunk, kedveltük, tiszteltük egymást, de a fiú mindössze 18 éves volt, azaz 7 évvel volt fiatalabb nálam. Nem volt köztünk utalás sem többre, bár én nagyon beleszerettem, de tudtam hogy felejtős. Azóta már megházasodtam, gyerekem van, neki állandó kapcsolata. Nem szakadt meg a kapcsolatunk, bár valószínűleg sosem fogunk találkozni. Pár havonta mindig egymásra írunk és beszélgetünk egyet. Mondjátok, lehet, hogy ő is többet érzett akkor és elbaltáztam a dolgot? Vagy létezik hogy egy barátság ilyen fontos legyen?