Miért nem tudok boldog lenni olyan lánnyal, aki nem jön be külsőre csak belsőre, miért vágyom folyton olyan lányra, aki külsőre és személyiségre is vonz?

Valamiért boldogtalan vagyok, pedig azt hittem, ha lesz barátnőm, akkor majd boldog leszek, de hát őszintén szólva olyan lánnyla sikerült csak alakítgatnom a dolgokat kapcsolatig, aki egyáltalán nem vonz külsőre. Én gondoltam majd valami csoda történik és szépnek fogom látni, de nem így lett, bosszant, hogy naponta látok legalább egy tucat nekem tetsző lányt, de egyikkel sem lehetne semmi, mivel én csak átlagos, rendes fiú vagyok, ami nem vonzó, nem tudok ilyen menő, nagypofájú, rossz fiú lenni, ráadásul külsőre is csak egy egyszerű srác vagyok, nem egy kigyúrt, jóképű, nagy darab adonisz, amire a szép lányok vágynak. Engem konkrétan utálnak a szép lányok, már a külsőm miatt, úgy értem. Meglátnak vagy facebookon meglátják hogy nézek ki és fújjognak, kigúnyolnak, hogy de csúnya vagyok és elutasítanak. Az is bezavar, hogy lehet volt az életemben egy szép lány, akinek bejöttem csak én nem fogtam a jeleket, de sajnos azóta sem találtam olyan lányt, aki nekem is bejött volna már külsőre is és én is neki, ráadásul ő még jellemre is jófejnek, ami főleg ritka, hisz a szép lányok általában nagyon utálatosak tapasztalataim szerint és hát folyton ilyenek gúnyolnak ki engem a külsőm miatt. Meg a szép lányoknál van mindig olyan magasan a mérce, hogy csak nagy darab, jóképű, szuper menő fiúkkal járnak, a magamfajtá meg lenézik és emiatt is alakult ki kisebbségi komplexusom, önbizalmam sincs semmi és végülis így jutottam el oda, hogy odaadtam magam olyan lánynak, akit a fiúk észre sem vesznek, mert tényleg nem vonzó a lány nekem sem. Velem csak annyi baj van, hogy nagyon pici vagyok és túlságosan is jó fiú, nem tudok rossz, mindenkin átgázoló menő állat lenni, valahogy nem megy inkább ilyen kis nyomi, ügyetlen, félénk, úriember jellem vagyok. Tudom ezt utálják a csajok, de változni mégsem tudtam az évek alatt sem. Attól tartok sosem lehetek boldog.