Tényleg van olyan, hogy az ember egyszerűen sugározza magából az elkeseredettséget, a szomorúságot és ezért nem akar vele senki ismerkedni?

Hajajj, de még mennyire hogy van ilyen! Sajnálatos dolog ez, mivel tényleg nehéz kikerülni ebből a helyzetből, de az ilyen embereket tényleg szereti az emberek többsége jó messziről elkerülni.

Mondjuk a negatív kisugárzással önmagában még nem is lenne gond, csakhogy az esetek túlnyomó többségében mindehhez jelentős mértékű önsajnálat, s így panaszáradat, illetve egy meglehetősen negatív világkép társul vagy rosszabb esetben fellengzős, pökhendi, másokat lenéző magatartás (ergo mindenki hülye körülöttem), amellyel az ilyen illetők általában a kisebbségi komplexusukat próbálják kompenzálni, több-kevesebb sikerrel. Ez utóbbi az embertípust én személy szerint nagyon nem csípem, az előbbi még simán elviselhető.

Tehát szerintem amennyiben az előbbi típusba tartozol, úgy még mindig hamarabb van esélyed barátnőt/barátot találni, mint az utóbbival, mivel akadnak emberek, akik kifejezetten szeretnek másokon segíteni.

Szóval, bár tudom, hogy nehéz (jómagam is hajlamos vagyok időnként bedepizni és belemerülni az önsajnálatba), de fel a fejjel és próbálj meg kissé pozitívabb szemszögből tekinteni a világra. Már a puszta akarat és próbálkozás is többet segít, mint gondolnád. ;)