Ilyenkor mit tegyek?

Mikor a nővérem volt annyi idős mint most én, folyton csak azt láttam, hogy túl hamar kezdi, (a fiúzást)meg hogy 3 havonta váltogatja a barátait, és nem az igazit keresi. Akkor úgy gondoltam, hogy bezzeg majd én, én majd csak felnőtt koromba fogok fiúkkal kapcsolatba lépni, és akkor is csak azzal az egyetlen eggyel, aki majd a házastársam is lesz, és akivel boldogan élek, amíg meg nem halok.

Most viszont, már kezdem tapasztalni magamon, hogy jobban figyelek rá, hogy nézek ki, hogy viselkedem stb.Úgy érzem, hogy szeretnék egy barátot, de viszont érzem, hogy még "túl fiatal" vagyok hozzá! Néha annyira... Hiányzik. Szerintetek ez normális? (gondolom összefügg a hormonéréssel) Az osztályomból sok lánynak van már barátja, de valahogy én félek járni valakivel... Már többen kérdezték, hogy nem járunk-e,(mindig nem-et mondtam eddig) de valahogy az igazit akarom várni,viszont van egy másik oldalam, ami meg igen-t akar mondani, szóval sokszor nem egyeznek meg a gondolataim... Másrészről meg próbálom nem figyelni, (leszarni)a környezetem véleményét, de félek, hogy elítélnek, (pl. a barátnőim, akikre szükségem van, és lesz, de ők nagyon fiúzás ellenesek, bennem viszont már ott a vágy.) úgyhogy nem tudom mit tegyek! Egyébként meg megkellene becsülnöm az eddigi "kérőimet" mert azt gondolom, hogy a korombeli fiúknak a magamutogatós, 18 évesnek próbáló kinézetű, buta, semmilyen, "agyon sminkelem magam" típusú lányok tetszenek, ami rólam nem mondható el.) A válaszokat előre is köszönöm!