Tik hogy éltétek meg az első szerelmes vallomást? Fiuk

3 évig szerelmes voltam az egyik osztálytársamba,aki persze csak barátként tekintett rám.Volt barátja végig,amíg osztálytársak voltunk.Nem mondtam el neki,egészen 4. év közepéig.Akkor szakított a barátjával és úgy gondoltam,hogy most már elmondhatom neki.El is szántam magam és kezdtem elhitetni magammal,hogy ebből még lehet is valaki,szóval megérte ennyit várni.

Én ekkor már tiszta depis voltam,gyomorgörcseim voltak a sok idegességtől,lefogytam 73-ról 59 kilóra stb...

Aztán egyszer sikerült vele iskolán kívül négyszemközt beszélnem.Elmondtam neki,elsírtam magam,ő csak nézett és meg sem szólalt.Néztük egymást a kocsiban kb 10 percig amire megszólaltunk.Nem mondtam el neki az egész dolgot,csak annyit,hogy szeretem.Nem tudtam többet mondani,mert megdermedtem teljesen.Bocsánatot kért,amiért ekkora fájdalmat okozott nekem azzal,hogy elmondta nekem mindig hogy mi a helyzet a barátjával és tőlem kért mindig tanácsot,hogy mit csináljon.

Utána megöleltem és kiszálltam a kocsiból.Nem mentem egy pár napig iskolába,mert teljesen hülye voltam.Aztán amikor bementem,leültem ismét mellé(padtársak voltunk) és úgy csináltunk mintha minden rendben lenne.

Pedig semmi nem volt rendben.Láttam rajta mennyire sajnál,ő pedig látta rajtam,hogy mennyire szenvedek.Ez ment év végéig,aztán elballagtunk.Néha szoktunk beszélgetni fészbukon,de akkor is értelmetlen hülyeségekről,mert nem mer felhozni semmi komolyabb témát én pedig nem akarok.

Gondolom valami szép és örömteli sztorit akartál látni,hát sajnos az enyém nem az.Viszont azt megtanultam,hogy ha valaki iránt valamit érzek,azt elmondom és nem húzom a dolgot évekig.Még egyszer nem leszek depressziós önpusztító barom egy ilyen dolog miatt!