Mindenki mást mond? Szerintetek ez, hogy van? :o

A szerelmet nem kielemezni szokták, hnem átélni, érezni.

Egyetértek az első kettővel!

Akik az indoklásra esküsznek, valószínűleg a tudatos párkeresők táborát erősítik. Ők hordoznak folyamatosan kritériumlistát az agyukban és minden ellenkezőneműt sorjába véve pipálgatják ki a pontjait (tehát megismerkednek - teszem azt - a közös érdeklődésű körük révén, aztán rájönnek, milyen intelligens, megbízható, gondoskodó és jó beszélőpartner a másik, eldöntik, hogy onnantól kezdve összetartoznak, és máris kész a recept). Az ő viszonyuk inkább alapszik barátságon, mintsem szerelmen. Azért preferálhatják ezt a módszert, mert harmonikus és problémamentes körülményeket szeretnének előteremteni a családalapításhoz. Aztán ott vannak a szenvedélyesebb fajtát, akik nem terveznek megkomolyodni vagy megállapodni, hajszolják a tüzet, náluk a mély érzelmek és a heves ágyjelenetek élveznek elsőbbséget, mellékes, kisül-e belőle valami hosszútávú. Na, ők azok, akik a hagyományos értelembe vett szerelemmel lovalják bele magukat a kapcsolataikba. Persze érthető, hogy mindenki kicsit a saját életszemléletére szabja, relativizálja a fogalmat. Te is eldöntheted, számodra melyik a szimpatikusabb.