Honnan tudtátok, hogy készen álltok az első tetoválásotokra?
Mindig is szerettem volna egy tetoválást, és gyakorlatilag az általános iskola vége óta körvonalazódott bennem egy ötlet, ami mára nagyjából teljesen össze is állt a fejemben.
A sok éves tervezgetés ellenére mindig kitartottam amellett, hogy szeretném betölteni a 18-at, mikor megcsináltatom az első tetoválásomat, nagyon fontos nekem ugyanis, hogy ez egy "felnőtt" döntés legyen, és felelősséget tudjak vállalni érte teljes mértékben.
Most, hogy közeleg ez az időpont, egyre izgatottabbnak érzem magam. Úgy érzem, sokat jelentene nekem, ha a nagykorúságomhoz közel történne meg a dolog, számomra nem csak maga a tetoválás, de az időpont is szimbolikus jelleggel bír. Sokáig visszatartott a gondolat, hogy egy tetkó mégiscsak "örökre" szól, de mostanság rájöttem, hogy ez nem igaz, hiszen én magam sem élek majd örökre, szóval minden, és ez a döntés is lényegében rövidke időre szól. Azt hiszem, ez a tetoválás részben az ebbe való beletörődést is jelképezné, és azt, hogy képes vagyok beleállni a döntéseimbe, és élni a pillanat adta lehetőségekkel.
Ezen kívül sosem voltam igazán kibékülve a testemmel, és szeretnék végre valami olyat hozzátenni önmagamhoz, amit biztosan szeretni fogok, és amire büszke lehetek magamon.
De honnan tudhatom, hogy ez az az érzés, amit érezni kell ilyenkor? Hogy vajon készen állok-e? Számotokra mi adta meg azt a biztos tudatod, hogy valóban akarjátok azt a bizonyos első tetoválást?
Tudom, biztos sokaknak zajlott ez spontánabbul, és most hülyének néztek, hogy mit tudok ennyit agyalni ezen, de ha valakinek esetleg ez szintén ilyen nagy érzelmi kérdés volt, annak nagyon szívesen olvasnám a véleményét, és saját történetét!
Előre is köszönöm szépen a válaszokat:)
Én is teljesen így áltam hozzá. De azt éreztem, hogy nem akarom már tovább halogatni. Bementem időpontot kérni és borzasztó boldog voltam. Teljesen azt éreztem megváltoztatja az életem és így is lett.
Amikor kész lett a tetoválásom olyan érzés vett körbe, hogy teljesebb lettem, jobban érzem magam a bőrömben.
Ha te is úgy érzed, hogy eleget vártál, jó érzéssel tölt el, hogy rágondolsz készen állsz. Nem fogod megbánni:)
Én valahogy éreztem, hogy ez a helyes döntés.
Mindössze két héttel azután az esemény után csináltattam, amihez kapcsolódik (meghalt egy családtag, aki nagyon közel állt hozzám), és egyszerűen tudtam, hogy így kell emléket állítanom, és hogy nem fogom megbánni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!