Leginkább fiúk! Mit gondoltok a tetoválásokról?

Lány vagyok, és olyan helyen tetovált, ahol kevesen láthatják. Több olyan fiúval hozott össze a sors, akik kerek-perec kijelentették, hogy tetovált nővel NEM. A 4.-5. randin kinyögtem, hogy, jah egyébként tetovált vagyok, nem is kicsi, nem is nőies. Szó szerint mind azt mondta, hogy nem baj, a személyiség a fontos. :D Most is egy ilyen férfival vagyok, féltem, hogy majd nem fog tudni hozzám érni, azóta talán jobban várja az új tetoválásom, mint én. :D

Persze ez személyes példa, de én állítom, hogyha megkedvelitek egymást ez nem fog számítani, ha meg valaki ennyire ki van hegyezve a külsőre ott baj van, mi lesz ha hízol-fogysz 20 kilót? Eltekintve azoktól akik esetleg irtóznak az ilyesfajta testdíszítéstől, ha elmennek, tiszteletben kell tartani.

Leginkább örülök neki, hogy a velem öszeférhetetlen egyéneknek ennyi elég hozzá, hogy elhúzzanak a fenébe. Minél gyorsabban, ne raboljuk egymás idejét.

Mindenkinek van ilyen heppje, amire azt mondja, hogy na EZT azért nem. Most hogy ez tetkó, szőrös hát, borotvált láb, műmell, rövid haj, 70es IQ vagy crocs papucs, az már részletkérdés.

És ez jó. Nem akarok minden áron körömszakadtáig találni valakit, akit be lehet illeszteni mint státuszban lévő aktuális palimadarat. Én társat szeretnék, aki úgy és azért szeret amilyen és aki vagyok. A többi mehet a fenébe.