Van itt olyan, aki mellplasztika érdekében már lépéseket is tett, de végül meggondolta és elfogadta magát?

Én évekig rágódtam a műtéten, tudtam, hogy akarom. De féltem tőle.

Végül megléptem, és nem is bántam meg.

12-13 évig tartott amíg döntöttem. Minden erőmmel el akartam magam fogadni. Nem ment. De féltem a komplikácikoktól. Az idegen anyag gondolata nem zavart.

Aztán egyik napról a másikra jött a szikla szilárd elhatározás, hogy akarom a műtétet. Ekkor még mindig adtam magamnak majdnem egy teljes évet, de akkor már egy pillanatra sem hátráltam meg. Nem is féltem.

Ezzel azt akarom mondani, hogy amíg kétely van benned, addig ne vállald be.

Egyébként sose jut eszembe, hogy szilikon van beültetve. Teljesen megfeledkezek róla, hiszen nem érezni.

Régi a topic, de plasztika előtt állva írnék hozzá.

Írtátok, hogy oda a műtétmentesség. Nekem volt korábban sérvem, új köldököm lett, kb egy hét volt megszokni, pedig egész életemben 16 évig èltem a másikkal.

Én sminkelek is, vasalom a hajam, van alakformáló harisnyám. Másoknak műszempillája, hajhosszabbítása, műkörmei.

Én nem tartok attól, hogy műnek fogom magam érezni és viaszbábunak, mert most is ennek érzem magam. Egy pushupcici ide, egy kis festék oda, nyáron barnára fújatom magam, vagy épp gyúrok egy kicsit popsira. Ugyanúgy formázom a testem csak más módszerekkel.

Szerintem ti is.

Ha végiggondoljátok, biztosan elmúlik a kellemetlen érzés.