A mellnagyobbitasrol szeretnek erdeklodni olyan szemelyektol akik ezen mar tuleste. En valojaban az altatastol felek, ezer szeretnem ha elmeselnek hogy veszelyes vagy nem es mibol is all?

Én átestem kétszer is. Ne félj!Annak idején én is az altatástól féltem.De az orvos nagyon kedvesen elmagyarázta,hogy semmi ok az aggodalomra.Hiszen előtte úgy kivizsgálnak, hogy nem fordulhat elő hogy esetleg nem ébredsz fel.

Azt mondta a doki, hogy akit váratlanul kell megműteni,annál veszélyesebb,de egy ilyen előre eltervezett műtétnél nem kell aggódni.

Előtte való nap éjféltől nem volt szabad ennem,ez azért van, hogy nehogy altatás közben hányj, és megfulladj.

Bemész a kórházba,én kaptam valami nyugtató bogyót is,aztán felfekszel a műtőasztalra. Bekötnek egy infúziót, és szép álmokat kívánnak, mire a maszkot rád teszik már nem is érzékeled.

Ennyi, és aztán már csak az van, hogy ébresztenek :)

De aztán vissza alszol, de a műtőből nem tolnak ki amíg fel nem ébresztenek, bár általában erre az első ébredésre senki nem emlékszik...én is csak arra emlékszem, amikor már a szobámban voltam.

De ne aggódj, az altatás nem rossz érzés, alszol, nem érzel semmit,és mire felkelsz,már túl vagy mindenen:)

Na de viszont utána,na hát én nagyon szenvedtem, fél napig hánytam, de azt mondják ez normális, az altató gáztól van.Van akinek semmi baja utána, van aki hány.

Na kicsit hosszúra sikeredett:))

Szóval ne aggódj, sok sikert:)

Nem, nem bántam meg, nekem semmi mellem nem volt, tehát nem arról volt szó, hogy volt,csak kicsi, hanem tényleg semmi, szinte csak a mellbimbó, nagyon csúnya volt.

Az első dokival melléfogtam,nem tette szépen be, össze volt gyűrődve.

Aztán másik dokihoz mentem, kicserélte, és azóta semmi probléma, sajátomnak érzem, eszembe sem jut hogy van, tehát nincs "műmell" érzésem.

Én igazából mindenkinek ajánlom aki úgy érzi hogy szüksége van rá, de csakis a saját akaratából, tehát ne pasi kérésére.Persze normál keretek között:)

Tehát még egyszer.. ne aggódj, dokit jól válassz, és semmi probléma nem lesz.

Utána készülj fel viszont minden "kínra",segítséged jó ha lesz:)

Annak idején nekem az első műtét 760000 ezer volt.A második,az 460000, ott nem kellett az implantátumot kifizetnem, mert ugyanolyan típusú került vissza, mint az elsőnél, és a doktornő lebeszélte a céggel, hogy cseregaranciával kicseréli, mert összegyűrődött. Az első és második dokim nem ugyan az volt.Szerintem kb.800-900 ezer körül lehet számolni, dokija és implantátum válogatja.

Ezeket ha nincs probléma már nem nagyon kell cserélni, esetleg egyszer.

Élethosszig tartó garancia van már a mostaniakra. Hacsak nem gyártási hibás, akkor úgymond "anyagfáradás" miatt nem kell cserélni.

Az öregedéssel járó testi változások miatt kellhet csere, mert a gravitáció azért hat a testre idővel. Ha utána szül valaki, az is okozhat olyan változást (megereszkedik a mell az implant körül), hogy újabb műtétre van szükség.

Én is szülés előtt állok, a sebész felhívta a figyelmemet rá, hogy a genetikámat nem tudja megjósolni, lehet, hogy meglóg utána, ennek tudatában vágjak bele. Vállaltam, remélem szerencsém lesz és nem fog a térdemig lógni a szoptatástól.

Az altatás: tényleg alaposan kivizsgálják az embert. Nagyon kicsi esély így is van a negatív kimenetelre, de tényleg kicsi.

Életem első altatása volt, félni nem féltem, úgy voltam vele, ha megmurdálok, úgyis átalszom.

Ahogy írták előttem, koplaltatnak, mert gyakori, hogy hányást indukál az altatószer és egy intubált (lélegeztetőgépre kötött) páciensnél nem túl jó, ha elkezd hányni öntudatlan állapotban, mert akkor életmentő műtét lesz a szépészetiből.

A nyugibogyót is úgy adták be, hogy max két korty víz, osszam be.

Nyugtatót egyébként azért adnak, hogy a műtőbe lépve ne kezdjen el pánikolni a páciens.

Saját lábon mentem be, felmásztam az asztalra, lekötöztek (hogy nehogy elmozduljak vagy a műtős csapatból valaki esetleg megmozdítson, ha elmegy mellettem műtét közben), ezalatt beszúrták az infúziót és azonnal filmszakadás.

Én homályosan, de emlékeztem rá, hogy felébresztettek a műtőasztalon. Bevillantak képek.

Másodszorra az ágyamban ébresztettek (közben visszaaludtam), de pont olyan ébredés volt, mint reggelente. Azonnal képben voltam, tudtam kommunikálni, tudtam hol vagyok, mi történt.

Viszont iszonyú éhes voltam a koplaltatás miatt, de nem adtak enni, mondván még kihányhatom, majd este. Részemről ez volt a legkínzóbb dolog a műtét kapcsán.

Valamint pisilni nem sikerült elsőre - ez az altatószer utóhatása, nehezen indult el.

Nem szédültem, nem hánytam - a szobatársam viszont igen. Ez egyénileg eltérő. Ha alapból nem vagy könnyen hányós fajta, akkor valószínűleg nem fogsz hányni a műtét után sem.

Amúgy annyira kipihentem magam az altatás alatt, hogy éjjel úgy kellett kikönyörögnöm egy altatót, mert hajnali háromkor már evett az unalom.