Miért kell ennyire a divatnak és másoknak öltözni?

Normálisabb körökben cikinek számít, amikor egy pólón fél méteres márka logó van :)

+- 15-25 közti korosztályra jellemző ez, amit írsz. Majd idővel kialakul a STÍLUSUK, és elkezdenek normálisan öltözködni.

Én nem másokért hanem magamért öltözök, de ez nem azt jelenti h nem követem a divatot. Persze nem vakon. Divatos cuccokat veszek de nem megyek el a totál páwás irányba. Nekem fontos mindenek felett h szűk nadrágom legyen és a hajam is mindig jól álljon, mert úgy érzem jól magam. Sok barátom meg családtag is mondja h minek törődök a külsőmmel ennyire, nekik teljesen megfelelek hanyag külsővel is. Én erre azt mondom h pont lesz@rom h nekik úgy is jó vagyok (najó azért nem így, mert értékelem :D), mert hogy érezzem jól magam ha sztem nem nézzek ki jól.

Nem másoknak akarok megfelelni, hanem magamnak. Nem akarok a tükörben egy kócos, retkes, ápolatlan embert látni, sz@r ruhákban, még ha épp ha a szobámba szorulok napokra is.

Olyanok meg mint a lány akit említettél meg mindig is lesznek, de nem kell ezt a szélsőséget mindenkire rávetíteni csak mert trendisen öltözik.

Teljesen egyetértek veled kérdező, erre csupán az lehet a magyarázat hogy magyarországon még mindég benne van az emberekbe a begyöpösödés ami inkább a fiatalabb generációt érinti.

Főleg a fiúkra jellemző az hogy inkább hordanak kényelmetlen vagy épp olyan ruhát ami nem tetszik nekik csakhogy megfeleljenek a többségnek, egy példa sokan a fecske alsót szeretik mert kényelmes, de inkább a boxernél maradnak mert akkor nem szólják meg őket.

Ez szinte minden ruhát érintő változtatásra igaz.

Itt egy példa innen az oldalról a kommentelők között is vannak konzervatívak akik szerint egy férfinek CSAK egy méretű nadrágban szabad megjelenni , persze azért hogy nekik megfeleljenek és nem azért mert valaki skinnybe érzi jól magát!

https://www.gyakorikerdesek.hu/szepseg-es-divat__oltozkodes_..

Igen, gimiben ez nagyon jellemző volt.

Aki egy kicsit is kilógott a sorból, és jobban bele vitte az egyéniségét az öltözködésbe, azt kiröhögték, vagy foggal-körömmel fúrták.

Mindenki azt gondolná, hogy azok viselkednek így, akik magasabb árkategóriájú üzletekben vásároltak, de nem: ezek pont azok voltak, akik kommersz, fast fashion cuccok a öltöztek, max. volt 1-1 Adidas Superstarjuk, vagy pár márkás pólójuk, amiket hetekig hordanak.

Azon is ki szoktam akadni, amikor népszerű beauty “guruk” kijelentik, hogy: “Idén MÁR felvehetjük ezt és ezt a ruhát sportcipővel is, nem csak szandállal.”

Az ilyen kijelentésektől égnek áll a hajam.

Mindig is érdekelt a divat, de csak olyan szinten, hogy ha láttam valamit, ami nagyon megtetszett, azt igyekeztem mielőbb a ruhadarabjaim között tudni, de mindig arra törekedtem, hogy abszolút a személyiségeket jellemző, és akàr évtizedekig hordható ruhatárat alakítsak ki.

Soha nem jutna eszembe megvenni úgy egy ruhát, hogy semmi nem köt hozzá, eleve borzalmasan áll, de csak azért felveszem, mert most éppen menő.

Csak ebben az évben visszajött a divatba jópár olyan szabású dolog, amiket eddig is hordtam, és szökőévente találtam belőlük egyet, de most a ‘90-es lelkületű “alter-Spice Girl” lelkem végre feltankolhat belőlük.

De ugyanakkor ez rettentően irritál is, hiszen mivel mindenki a aktuális trendeket majmolja, így az én személyes stílusom is egy időre elveszik a tömegben.

Éveket töltöttem azzal, hogy kitapasztaljam, milyen fazonok, színek és formavilág áll nekem jól.

A csípőgatyák korszakában tényleg csak a second hand üzletek polcairól tudtam válogatni, és nem árért, mert valaha is csóró voltam, hanem mert egyetlen egy “normális” üzletben sem találtam az óriási s*ggemre, és a hozzá extrém karcsú derekamra egy nadrágot sem.

Ehhez képest pár napja láttam egy fiatal piszkafa vékony kiscsajt egy fast fashion üzletben, akinek egyébként olyan vékonyak voltak a lábai, és olyan szinten nem voltak idomai, hogy bármelyik fazont választhatta volna. Rögtön azzal a kijelentéssel fordult az árus felé, hogy “ő mindenképp magas derekú nadrágot akar, mert azok most nagyon mennek idén”.

"Most komolyan ennyire sok ember feladja a saját egyéniségét, ízlését és csak azért, hogy másoknak, meg az ostoba divatnak megfeleljenek szinte hülyét csinálnak magukból?"

Nem. Ennyire sok embernek nincs önálló ízlése, és könnyebb a tömeget követni.

Nekem sincs még kiforrott stílusom, de már megvan, mi tetszik jobban és mi kevésbé (irtó válogatós vagyok), alig találok a mai felhozatalban olyat, ami tetszik; de még ha csak azt nézem, hogy normális öltözék legyen, akkor se nagyon van semmi értékelhető. Csak az olyan darabok, amiket a 80-as években a kutya szájából húztak ki, bevágták a sarokba, és most újra előkerült.

Először is, aki a márkás ruháktól, illetve márkajelzésektől várja, hogy nézzék valamibe, az általában épp az ellenkezőjét szokta elérni, mint amit vár.

Másodszor a magadnak és másoknak öltözés nem válik el egymástól annyira élesen, mint azt sokan állítják. A környezeted visszahat rád. Ha sok a negatív visszajelzés, az az önbizalmadat fogja szegni, ha pedig sok a pozitív, az építi az önbizalmad. Nem feltétlenül kimondva, hanem hogy hogyan állnak hozzád mások. Az emberek bizonyos határok között tudat alatt is megítélik egymást a kinézetük alapján. Jó érzés, amikor valaki csak úgy megdícséri az öltözködésed az utcán, és igen, ha olyan az öltözködésed, ez előfordul.

Harmadszor pedig persze, "kit érdekel vadidegenek véleménye", akik elmennek melletted az utcán és sosem látod többet, DE! nem irányíthatod, hogy kivel és mikor találkozol, vannak olyan vadidegenek az életben, akikre szeretnél jó benyomást tenni és nem akarsz velük idegen maradni.