Veletek is volt olyan, hogy nagyon megtetszett egy ruha és nem vettétek meg, utána meg bántatok és vehettetek egy rosszabbat ugyanannyiért?

Volt hogy nem vettem meg aztán picit bántam, de azért rosszabbat ugyanannyiert nem szoktam venni. Akkor inkább keresek egy olyat ami még jobban tetszik vagy éppen olcsóbb.

Volt olyan ruhadarabom ami nagyon tetszett aztán mégis alig hordtam, vagy éppen csak azért vettem meg mert ki volt árusítva és gondoltam ha párszor felveszem már megérte, majd mégis az egyik kedvencem lett. Szóval az ilyenek miatt azért nem feltétlen baj, ha mégse vettem meg. Ha valami tényleg nagyon megfogja a tekintetem, jól áll és szerelem első látásra úgyis megveszem.

Ez általában akkor történik velem, amikor az anyám is velem jön, de soha nem a pénz miatt szólja le a ruhákat, hanem azért, mert “neki nem tetszik”, “szerinte k*rvás” és ezért nem hajlandó megvenni.

Pár hete ugyanez az incidens történt egy gyönyörű, lila színű szőrös kabáttal. Az évek során nyilván megismert. Tudja, hogy extravagánsabb stílusom van, de vannak olyan dolgok, amikről egyszerűen nem lehet meggyőzni.

Utána pedig olyan kabátokkal rohant utánam, amiket klimaxladyként sem vennék fel.

Én pedig tipikusan az az ember vagyok, hogy ha bárki meg akar győzni valamiről, én akkor is csak olyan ruháért vagyok hajlandó fizetni, amit ÉN kifogástalannak látok magamon, különben úgy sem fogom viselni.

Tehát... már alig várom, hogy egy magányos vásárolgatás alkalmával visszarohanjak érte...feltéve, ha addigra még marad belőle pár darab.

Volt olyan hogy valamit jó áron nem vettem meg és aztán vettem helyette ugyanannyiba kerülő de rosszabb darabot.

Olyan volt hogy turiban 5000ert otthagytam egy jó dzsekit mert hogy turi. És turis cuccokat nem veszek ennyiért...aztán 10ert vettem hasonlót a h&m ben... utólag már belattam hogy jó buta voltam.