Hogyan győzzem meg a szüleimet, hogy teljesen más ruhavásárlási habitusom van, mint nekik, és hagyjanak úgy öltözködni, ahogy szeretném?

Anno volt száznál is több ruhadarabom, de azoknak a 90%-át ki kellett szanálni, mert volt egy nagy súlyveszteségem.

Most alig van olyan ruha, amit magaménak tudhatok, és tényleg illik a személyiségemhez, kötődő hozzá.

A ruhavásárlás általában úgy szokott történni, hogy a szüleim egy évszakban egyszer benyögik, hogy: “Akkor most elmegyünk ruhákat vásárolni erre a szezonra.” Ez pedig általában a megyeszékhelyi kis béna plázát fedi le, ahol egyrészt alig van olyan üzlet, amit hajlandó lennék egy fillérrel is támogatni, másrészt ezek azok az alkalmak, amikor szinte semmi nincs, ami igazán tetszene. Mind ez a tipikus gagyi Instagram-ribi öltözet, ami 1 hónap után már használhatatlan.

Ekkor persze el kezdenek veszekedni velem, hogy: “Akkor is kell valami!”, így pedig egy csomó olyan unalmas basic ruhát kell betennem a kosárba, amire annyira nincs is szükségem, nem is az az “első látásra szerelem” darab.

Ugyanakkor van egy csomó külföldi, megbízható, magas minőségű oldal, ahonnan az összes kortársak rendelget. Jól is néznek ki a ruhák, abszolút az én stílusom lenne, nem utolsó sorban pedig nem is drága, de a szüleim nem engedik meg, hogy onnan rendeljek.

Tudom, ez óriási röhej, de 19 éves vagyok. Tudom, ilyenkor már mindenki a pasijával él, talán már dolgozik, de én még tanuló vagyok, és még egy jó pár évig az leszek.

Álandóan attól rettegnek, hogy “Leszívja a kártyát”, vagy letudják annyival, hogy van elég ruhám, hordják azokat. 😑

Nekem az ilyen vásárlási mód jóval kényelmesebb lenne, így pedig megkímélném magamat attól, hogy van egy csomó ruhám...amiknek semmi köze hozzám.