Ha kicserélem a ruhatáram, boldogabb leszek?

Elmondom a múltamat. Sok mindenről maradtam le, úgy érzem, de ez nagyban a saját hibám. Nem akarok siránkozni, hanem cselekedni. Amit bánok, az nagyban az, hogy nem adtam magamra semennyire. Fiatal nő vagyok, okosnak tartanak, intelligensnek, csak igénytelen voltam. Fodrászt évi egyszer látott a hajam, pattanásos arcom fedetlenül, kezeletlenül hagytam. Ha kinőtt a szemöldököm, és kusza volt, én úgy járkáltam. A ruhatáram szép részét a nagynénémnek köszönhetem, de ez néhány darab, tehát kell még. Amit magam vásároltam, az általában a legesleg olcsóbb volt, legegyszerűbb. A turira is sajnáltam a pénzt. Egy turis, jó, újszerű, sportos tavaszi kabátra, ami 2.500 ft volt, bűntudatom volt pénzt kiadni (végül nehezen, de megvettem, pedig dolgozom). Sok cuccom rövid, vagy nem is tetszik de megvettem, mert olcsó volt. Tegnap vettem egy felsőt, eddigi legszebb, amim volt, 3.000 ft. Az elmúlt hónapokban vettem 3 farmert, db 4.000 ft. Vettem alsóneműt újat, vagy 10 db-ot. Vettem egy jó téli cipőt ami nagyon tetszik, jó minőségű, le volt értékelve. Jobban érzem magam. Ennyire sokat jelent a jó cucc? Ki szeretném cserélni a ruhatáramat, nekem ez olyan lenne, mintha a múltamat hagynám magam mögött. Talán boldogabb is leszek, nem tudom? Ja amúgy már nincs kinőve a szemöldököm, a hajam rendbeszedettem fodrásszal ,kicsit hiztam is ami jól áll, és az arcbőrömmel is törődök. Talán még pasim is lesz ;)