Voltak idők, amikor az emberek nem hordtak alsóneműt. Mégis hogy tudtak úgy kényelmesen élni?

Volt fehérnemű. Már az ókori Egyiptomból is fennmaradtak i.e. 3000 környékéről.

Olvasd:

" magasabb társadalmi osztályba tartozó hölgyek, fehérneműként keresztvállpánttal összefogott, bokáig érő, vékony tunikákat hordtak. A rabszolgáknak és szolgáknak ellenben nem volt semmilyen alsóneműjük, legfeljebb ágyékkötőket viseltek.

Az ókori Görögországban készült női fehérneműként viselt, kebleken átvetett keresztpánt, sőt Hérodotosz, Arisztophanész és Homérosz szövegeiben is előfordul a zoné nevű női fehérnemű, amellyel a hölgyek a derekukat és alsó testüket formázták. Ugyanígy írásos leletek támasztják alá az apodesmos (csípőszorító) és a mastodeton (mellpánt) létezését, amelyek valójában a melltartó és a fűző elődei.

A rómaiak, mint mindenben, a fehérnemű divatban is átvették a görögök szokásait, így náluk is megjelenik a görög zoné-hoz hasonló cestus, és Cicero is megemlíti a strophium nevű mellpántot. A mamillere és fascia szintén elsősorban a mell leszorítására használt szoros pántok megnevezése az ókori Rómában. Egy i.sz. 400-ból származó mozaikon a nők már a mai bikinihez és rövidnadrághoz hasonló ruhákat viseltek.

A középkorban a nemesség vászonruhákat hordott a drága külső ruházat alatt, egyrészt melegítőrétegként, másrészt, hogy a finom holmikat megvédjék saját mosdatlan, koszos testüktől. Ebből a korból a 14. században az ing, a 16. században pedig a fűző ősanyjának megjelenése a leginkább említésre méltó.

A XIV. század tájékán még a férfiak is szoros, alakformáló alsóneműket hordtak, a nők pedig a fűző alatt egy cotte-nek (borda) nevezett, feszes vászonpántot is használtak kebleik leszorítására. a fehérnemű-innovációk többsége épp a prűd és visszafogott Angliából érkezett. Ezek a fejlesztések olyan nagymértékben meghatározták a későbbi fehérnemű divatot, hogy a világhírű fehérneműgyártó cég a Victoria’s Secret is a korszaktól kölcsönözte márkanevét.

A fehérnemű divatba a viktoriánusok vezették be csipkedíszítést és hímzést, a bugyogóként viselt fodros alsónadrágokat, valamint a selyem alsóneműket. Ők alkalmazták elsőként a fehérneműk gőzzel történő formázását, és az első színes alsóneműk készítése is a viktoriánus divattervezők nevéhez fűződik.