A barokk, rokokó és reneszánsz kosztümöket évszázadokkal ezelőtt hogyan tisztították?

A pórnép nem ilyen ruhákban járt, hanem sokkal egyszerűbben, amiben dolgozni tudtak. Azt otthon mosták szappannal az asszonyok. Sokszor több napos procedúra volt a mosás pl. a viktoriánus korban is. Áztatták, dörzsölték a ruhákat, két forgó henger között nyomták ki a vizet belőle. Száradás után vasalták.

Az arisztokraták, gazdagok viseltek ilyen nagyobb ruhákat. Nyilván ők nem dolgoztak, ezért nem is lett túl koszos. Az volt a szokás, hogy a nők nagy szoknyájának az aljára varrtak egy külön fodrot. Ez sokszor leért a földre, így könnyen koszos lett. Nem mosták ki az egész ruhát, hanem ezt a fodrot lefejtették a szoknya aljáról, kimosták, és visszavarrták. A gazdagok megengedhették maguknak, hogy új ruhákat vegyenek. A nők néhány hétig hordtak egy ruhát (nem mindig folyamatosan, hanem váltogatták őket), majd kidobták vagy továbbadták. A nem a legtehetősebbek, de mégis a gazdagabbak közé tartozók biztos mosták valahogy, de nagyon-nagyon ritkán. A szoknyák alatt hordtak nadrágszerű alsóneműt, azt tisztították, meg az ingujjakat (ezek nem voltak a ruhához varrva).

A barokk korban sokszor le sem vetkőztek éjjelre, hanem a ruhákban is aludtak, és parókában. Akkor voltak a rizsporos parókák, amikben sokszor hemzsegtek a bolhák és a tetvek. Külön pálcikáik voltak, amivel alatta a fejüket vakarták. Az úrinők sokszor tartottak ölebeket, részben azért, hogy a bolhák átmenjenek a kutyákra.

Szóval nagy higiénia nem volt. A XIX. századtól, inkább a 2. felétől kezdtek gyakrabban tisztálkodni. Sisi kivételesnek számított azzal, hogy gyakrabban fürdött az átlagnál, és a haját is mindig karbantartotta.