Van más is úgy, hogy amikor foglalkozik magával, smink, divatos ruha, ékszerek, stb., akkor lelkiismeret furdalása van, hogy cicomázza magát?

Örülök, hogy a gimi elvégzése után lekerült ez a teher a hátamról. Ott még hatványozottan éreztem.

Már mint, szerencsére papíron nem tiltottak semmit, de ha kicsit extrémebb voltál, sminkeltél, szeretted a feltűnő ruhákat és kiegészítőket, akkor azért éreztették veled, hányadán állnak mindezzel.

Művészeti iskola volt. Ha valami aznap nem úgy sikerült, azonnal rád sütötték, hogy biztos azért nem megy, mert a cicomázkodásnak több időt szenteltem, mint a gyakorlásnak.

Ami valljuk be, elég nagy hülyeség. 5 perc alatt is fel lehet dobni valami extrémet. A látványosság nem feltétlenül egyenesen arányos azzal, hogy mennyi időt szánsz rá a reggeli rohanásban.

Valami meg akkor se megy elsőre, ha napi 3-4-5 órát szántál rá.

Igen, ezt az érzést én is ismerem. Nem is nagyon tudom meghaladni, ezért tisztán, átgondoltan, de visszafogott, finom, minimalista elvek mentén öltözködöm.

Gondolkoztam ezen a témán én is, sok minden lehet mögötte, pl.:

- alacsony önbecsülés ("ki vagyok én, hogy magamat cicomázzam, hogy jövök én ahhoz")

- sikerfélelem ("nem akarok kitűnni a tömegből", "nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy versengek, élek az erőforrásaimmal", "ártatlannak akarok tűnni, aki nem >>használ<< dolgokat tudatosan")

- büszkeség ("ne lássák, hogy erőlködtem")

- nem akarsz felszínesnek tűnni ("ha a külső értékeimre hívom fel a figyelmet, háttérbe kerülnek a belső értékeim", "mindenki a külső tulajdonságaimmal fog azonosítani")

- anyagiak ("bizonyos anyagi kötelezettségek teljesítéséig / mérföldkövek eléréséig vétség a hiúságomra költeni")

- igazságtalanságból fakadó önleértékelés ("annyi szerencsétlenség van a világban, bűn ennyit foglalkozni magammal, csinálhatnék helyette valami jót, hasznosat")

- felelősségvállalás hárítása ("minél kevésbé foglalkozok valamivel, annál kevésbé az én felelősségem, hogy a világ hogyan reagál rá")

- stb.

Ezek különösen erősek lehetnek, ha kifejezetten előnyös vagy kifejezetten előnytelen valaki külseje. Az meg, hogy ezeknek a gondolatoknak mi az eredettörténete, hogy ültetődtek el a fejben, teljesen egyedi. Érdemes foglalkozni vele.

Kíváncsi vagyok, Neked mik a mögötted gondolatok, ha van kedved megosztani. Hátha tanulok belőle.

Nem gondoltam erre soha, de szinte minden igaz rám, amit a 2-es felsorolt.

Szeresd magad. Ne pazarold az időt, mert később visszanézel, és bánni fogod, hogy nem voltál kedvesebb magaddal.

De ne hasonlítsd magad másokhoz. Felejtsd el őket.

Nem tudom, ennek van-e magyar megfelelője, de fogyókúrás fórumon sokat voltam, mikor fogytam, és sokszor depis lett az, akinek nem úgy ment, mint másoknak, és akkor mondták mindig azt, hogy:

Comparison is the thief of joy

vagyis szó szerint az összehasonlítás az öröm tolvaja.

Ezt a bűntudatot kéne kielemezni magadban, hogy kinek a hangja szól a fejedben ilyenkor.

Nagyon sokaknál valami vallásos trauma ez, vagy iskolai egrecíroztatásból fakad.

Arra jöttem rá, hogy az én fejembem édesanyám hangja van ilyenkor, és így felnőtt fejjel már értem miért mondta ezeket amikor tini voltam.

Őt magát tiniként sok szexuális abúzus érte, és emiatt rettegett meg mérges lett attól, amikor bármi jelét látta elkezdtem nőiesedni.

Az ő fejében a nőiesség egyenlő volt a szexuális abúzus kiprovokálásával. Ez persze nincs így, ez egy fals védekezési reakció, az áldozat vádolása, az a hit, hogy ha valamit máshogy tettem volna, nem történt volna meg.

Én amikor ez a hang megszólal, megfogom fejben anyukám tinilánykori énjének a kezét, és megnyugtatom, hogy nem az ő hibája volt, ne magát okolja.

A magamutogatásról, meg arról, hogy mi az extrém, annyit, hogy ez egy csúszó skála.

Minél több féle helyre mész, több féle emberrel találkozol, annál inkább rá fogsz jönni, hogy ez egy szubjektív dolog.

Nincs olyan, hogy általános mindenki által lepkézott ízlés.

Te ugyanabban a ruhában, ugyanott, valaki más szemében lehetsz egyszerre unalmas szürke kisegér és kihívó szajha is. Az egyik szemében te kövér zsírdisznó vagy, a másik meg azon gondolkozik, hogy na, szuper lenne legalább fele annyira lefogyni mint ami te most vagy.

Az egyiknek tetszik a frizurád, a másik szerint borzalmas.

Valaki mindig lesz, akinek valami nem tetszik, mindenkinek egyszerre nem lehet megfelelni.

Ne akarj mások előítéleteinek élni, mert ez paranoiddá tesz, meg önmarcangolóvá.

Ezek az emberek mind jönnek-mennek az életedben, és nem kell kaméleonként idomulni mindenkihez.

Az egyetlen akivel egy életre össze vagy zárva, és akinek a véleménye fontos, az te vagy.