Meghasonlás az öltözködésben?

Én mindig aszerint öltözködöm amilyen a hajszínem és ami szerintem passzol stílusilag ahhoz a színhez, akkor képzeld el, hogy nekem mekkora hasonlásom lehet! :D

Nincs ezzel semmi baj.

Hasonló cipőben járok, csak nőként. Alapvetően mindig a metál zene szerelmese voltam, ennek megfelelően alternatív irányba is hajlott a stílusom. Viszont így felnőttként a munkahelyemen megkövetelnek egy bizonyos dresscode-ot, így nekem gyakorlatilag kettő az egyben ruhatáram van, egyik fele, amit a főnököm szeretne rajtam látni, a másik fele pedig az, amiben én igazán jól érzem magam, önmagam vagyok.

Mindkettőt szeretem - az egyiket nyilván jobban -, és valóbam másképp állnak hozzán az emberek, mikor mondjuk magassarkúban-kiskosztümben megyek be a boltba, mint mikor bakancsban-láncokban. Bár szerintem van átjárás a kettő között, én például a munkahelyi viseletemet is igyekszem úgy alakítani, hogy azért engem is tükrözzön, fekete színt választok általában, esetleg egy-egy vagányabb kiegészítőt, kicsit erősebben sminkelek, stb.

Szóval szerintem attól, mert dolgozó felnőtt ember vagy még nem kell feladni a lázadó énedet, elvégre a hét 168 órájából mindössze negyvenet töltesz munkával, a fennmaradó időben nyugodtan öltözhetsz úgy, ahogy neked tetszik. De akár valami köztes megoldást is választhatsz, hordj zakóban, ingben is sötétebb színeket, több kiegészítőt, stb. Lényeg, hogy te jól érezd magad. :)

Szerintem azért lehet kombinálni a kettőt, nem tudom mennyire dresscode-os a munkahelyed. Jópár ismerősöm nyomja corp-gothban például.

Nekem szerencsém van, harminc felett is járhatok talpig metálban vagy épp vámpírban dolgozni (de szolgáltató vagyok, így nem is befolyásol semmit, max jó vendégszűrő). Hozzáteszem a korral azért nekem is finomodott az öltözködésem, lekopott rólam a szakadt neccharisnya meg a töltényöv is alkalmi viseletté minősült vissza, de egy oldallánc meg bőrdzseki még mindig kötelező :D Ha nagyritkán "normálisan" nézek ki, akkor viszont én is érzem mintha komolyabban vennének a random ismeretlenek, de mindig arra jutok hogy whatever, igazából az nem én vagyok.

Én is azt vallom, hogy meg lehet találni az arany középutat: munkahelyen elegánsan, szabadnapokon pedig kicsit vagányabban 🙂

Ami engem illet, én egyébként se öltöznék máshogy, csak azért, hogy jobban elfogadjanak és máshogy bánjanak velem. Akinek nem vagyok szimpatikus zenekaros pólóban és farmerban, annak ne legyek öltönyben se 😄 Ha csak a ruhám miatt kedvel valaki, akkor az számomra nagyon felszínes.

Egyébknét is hiába járkálnék talpig öltönyben és vetíteném magamról, hogy én milyen komoly ember vagyok, előbb-utóbb úgyis kiütközne, hogy ez csak egy felvett szerep a részemről, de mint tudjuk, nem a ruha teszi az embert.

És ez persze nem csak rám igaz.