Mik a modellkedés árnyoldalai?

Csak árnyoldalai vannak, valamit valamiért alapon. Csak egy hajszál választja el a pornóipartól.

Kibírod, hogy egy darab tárgynak tekintsenek, hogy rendszeresen visszautasítsanak, kritizáljanak, leszóljanak, semmibe vegyenek, s miniben pózolj a térdig érő hóban?

Én most hagytam abba. Mindenki látja a híresebb modelleket, és azt hiszi, hogy az a modellkedés, amit ők csinálnak. Hát, nagyon nem. Valójában hónapokra távol vagy a családodtól, eleinte nem keresel semmit és utána sem jellemző (azért látsz modelleket drága cuccal, mert az letagadhatatlan tény, hogy a legtöbbünknek gazdag pasija van, mert egyszerűen velük találkozunk, és nem a szomszéd villanyszerelővel, másrészt pedig, a külföldi tartózkodásodat, zsebpénzedet, szállásodat mindig a kinti ügynökség állja, szóval nem nehéz spórolgatni vagy magadra költeni a pénzt), szóval gyakran a semmiért csinálod. Minden egyes napod úgy néz ki, hogy bábként rángathatnak, tényleg elveszik az összes szabad akaratodat (ezt igazán csak akkor fogod megérteni, ha tapasztalod), tárgyként vagy kezelve, meg még annyi shit van ebben a szakmában, hogy az elmondhatatlan. Én soha semmi pénzért nem kezdeném újra, és fel nem foghatom, hogy néhány modell lány, akit ismerek, hogy képes tovább csinálni, és főképp miért...

Én is tapasztalatból beszélek és valóban sok igazság van abban, amit az előző írt, de én nem látom ennyire sötéten a dolgokat. Alapvetően úgy gondolom, hogy a divatiparban mindenki azért dolgozik, hogy valami csillogót, csodálatosat, forradalmit alkosson és igen, tény, hogy egy show előtt őrület van a backstage-ben, mindenki rohangál és kiabál, rádrivallnak, vagy belepréselik a lábad az 1-2 számmal kisebb cipőbe, de ez szerintem ezzel jár. Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ezek az emberek semmi mást nem akarnak, csak azt, hogy amit megálmodtak és amiért ők ugyanúgy dolgoznak, az tökéletes legyen, ezért meg tudom bocsájtani, ha ingerültebbek, ami szerintem természetes. Én nem érzem úgy, hogy bábként kezelnének, ha így lenne, akkor nem tartanának órákig vagy napokig a ruhapróbák, amikor a tervezők ezerszer is átöltöztetnek, amíg megtalálják azt a ruhát, ami a legjobban illik hozzád. Ha nem számítana az egész, csak egy sétáló ruhafogas lennél, akkor nem vesződnének ezzel ennyit. Ezen kívül is rengeteg dicséretet kapok, kérdezősködnek, odafigyelnek rám, pl. hoznak kávét, vizet, ha kérek,vagy bármit, amire szükségem van. Nehéz elképzelni, de a legtöbbször nagyon jó a hangulat, sokat beszélgetünk, nevetünk az öltöztetőkkel, sminkesekkel, a többi modellel, stábtagokkal, viccelődünk,stb. Aki meg ilyenkor idegbeteg, azzal nem szabad törődni, rá kell bólintani a kérésére, aztán összenevetni a melletted álló lánnyal és kész. Mert amikor végigsétálsz a kifutón vagy befejezed a showt, az csodálatos érzés és továbbra is azt mondom, hogy nekem megéri.