Miért nem fogadja el, hogy amiért neki "én vagyok a legszebb", mások nem így gondolják és én sem vagyok elégedett magammal? Miért akar így beleszólni abba, hogy nézzek ki?

Anyukám még most, a negyvenes évei közepén is nagyon szép nő. Csinos, fiatalos, gyönyörű smink nélkül is. Pl. semmi arcápoló terméket nem használ így direktbe, egyetlen hidratálókrémje van+testápoló. Ezzel szemben nekem már 17 évesen egy egész fióknyi termékem volt az arcápolási rutinomhoz, mert a bőröm problémás a mai napig. Nincsenek durva pattanásaim, viszont kombinált a bőröm, egyszerre tud nagyon zsíros és száraz is lenni, ha nincs megfelelően kordában tartva. Az arcom oldala könnyen kipirosodik, a szemeim alatt sötétlila a bőröm korrektor nélkül. Akkoris problémás volt, ha csak natúrkozmetikumokat használtam, akkoris, amikor semmit és most érzem azt az utóbbi fél-1 évben, hogy kezd teljesen jó lenni. De ő mindig azzal jön, hogy a sok kence miatt rossz a bőröm. A sport, étkezés körül ugyanez van. Ő bármit eszik, nem hízik, sosem sportolt. Én ha csak ránézek egy pizzára, az azonnal +2 kg... Személyi edzőhöz járok, figyelek az étkezésemre, diétázok, szóval elég nehéz néha, mondjuk egy nagyobb családi összejövetelen. Ilyenkor anya rákezdi, hogy jaj ő világ életében fehérkenyeret evett tejföllel és kakaóval, ha megéhezett az éjszaka közepén, mégsincs rajta plusz kiló és hogy szerinte hülyeség, amit én csinálok, igenis egyem magam tele azzal, amit éppen megkívánok, ő is így csinálja és egy cseppet sem aggódik a kinézete miatt.

Tavaly megcsináltattam a melleimet, előtte az orromat, most szeretnék majd az arcomon egy kisebb beavatkozást (nem műtét). Erre kiakadt, hogy neki én így is a legszebb vagyok, meg akinek nem kellek így, azzal ne is foglalkozzak. De ez nem más miatt van, én nem szeretem azt, amit a tükörben látok és úgy érzem, hogy amíg én nem tudom szeretni magam, addig más sem fog.