Orrpiercingek közül melyik a legstabilabb? Ami alvás közben sem esik ki?

Szia!

A legstabilabb a talpas, vagy alul golyós verzió. Azokat csak akkor tud kiesni, ha kitéped az orrcimpából. A talpasnál egy talp van belül és egy golyó van felül (tehát a golyót lehet látni), bár létezik a talpasnak bedugós változata is, ahol a golyó helyett a szárban van egy lyuk, ahova a tetejét bele kell pattintani. Relatív nehéz berakni és kiszedni azt is. Az alul golyós egy fél-barbell típus, ahol a felső része fix, rögzített, amit látni lehet, míg az alsó, az orrban lévő szárrész végén menet van, amire a golyót rá lehet tekerni. Ezt kézzel végigvinni szinte lehetetlen, speciális golyófogó kell a letekeréshez, evidens a cseréhez is. Viszont nagyon stabil és abszolút nem zavaró.

Utána jönnek a karikák. A végtelenített (összenyomós) karika az, amit a legnehezebb kiszedni, utána jön a pálca/szegmenzáras, majd a golyózáras. Mivel nálad a karika kiesik, így akkor jön a többi.

Utána a következő a stabilitásban a kampós végű. Ennek a szára részben egyenes, részben pedig hajlított. A hajlítás mértéke lehet sík 90°-tól a tengely sík 90°+cimpafelület 180°-ig. Tehát van, ami csak egyszer van hajlítva amit általában L alaknak neveznek, és van aminek az L-ben végződő alsó részét tovább hajlítják, akár még egy teljes U alakig. Betenni egy csavaros befelé irányuló mozdulattal lehet, ahogy kiszedni is. Ha netán beleakad valami, akkor általában félig kijön, de mivel nem túl könnyű kiszedni, így magától nem esik ki.

Az utolsó előtti helyen két ékszerféle áll. Egyik a sima, egyenes száras (illetve ennek a végén lévő plusz pici bogyós), illetve a másik a pillangókapcsos (mint a normál fülbevalóknál). Az elsőt könnyű kirántani, a másodikat meg kellemetlen viselni. A lőtt orrpiercingeknél fordul elő ez a két fajta leginkább.

Anyagát tekintve a legjobb a titán száras ékszer. Gyógyulási idő is kevesebb vele, illetve fémallergiások is viselhetik.

Nekem mindkét orrcimpámban van orrékszer és a kampós végűeket szeretem a legjobban. Bár vannak olyanok, amik, ha úgy fordulnak, akkor lentről nézve kicsit látszik és így forgatgatom vissza mindig, de ez is olyan, hogyha találsz jó méretet és a lyuk is jó helyen van, akkor sosem látszik. Talpassal kezdtem, de a cserélgetések miatt már nem használom nagyon.

Első cserénél viszont nagyon jó, ha van otthon vazelined, vagy valami remek síkosító, mivel a bogyós végűeknél a végén lévő bogyó vastagabb, mint a szár, így könnyen rágyógyul a bőr a szárra, de a bogyó már nem nagyon tud kijönni. Ezért célszerű bekenni síkosítóval, alaposan beleforgatni, majd egy határozott mozdulattal kihúzni. Amíg használtam bogyóst, mindig car volt a cseréje. Vele jár sajna.