Hogy küzdjem le a félelmet?
Már legalább 6 éve félek egyedül ki menni utcára. Sajnos sokat megyek, mivel kell menni edzésre, suliba, vásárolni stb.. De egyszerűen nem bírom ki. Ha valaki jön velem szembe, nem merek rá nézni, csak nézem a földet, és hangosan dobog a szívem... Kiegyenesítem magam behúzom a fenekem, kisebbeket lépek, nem nézek fel, csak ha elment már, azon kívül nem merek hátra nézni.
Utálok buszra szállni.. Sok az ember és félek, hogy rólam beszélnek. Utálom ha bámulnak, vagy kicsit is rám néznek bárhol.
A zebrán csak akkor merek átmenni ha nem jön autó (és nem félek hogy elütnek)Nem tudom, hogy intsek-e vagy sem? és mindig átfutok ha elengednek nehogy rám keljen várni, aztán rám üvöltsenek (lelkileg gyenge vagyok)
Félek az emberektől, nehezen bízok, és nem merek az idegenekre ránézni.
Ha valamilyen rendezvény van (esküvő, buli) nem merek wcre menni, mert félek hogy engem néznek. EZT MIÉRT VAN? igaz, hogy utálom magam, ahogy kinézek.... de nem bírok már semmit csinálni..
Ha ismerőssel megyek sétálni vagy valami, és jön szembe egy ember mindig "elbújok" mögé.
TUDOM BETEGES :((
Véleményem szerint eloszor probáld meg fejben átrendezni a dolgokat. Az az ember aki veled szembe megy menyiben érdekled ot. Megsugom semenyire. Magamon is észrevettem hogy: ha megyek valahová és a hátamnál jonnek akkor telyesen megváltozik a járásom ojan mintha a lábaimat elhagyná az ero és remegnének(csuklanak oszefele), nameg a szembemenetel is részben igaz de azt nem értem miért mész kisseb léptekel, ilyenkor én épp az hogy felgyorsitok hogy minél hamarabb ott hagyam és mehesek továb. De ez régebben volt most már semmi gondom kivéve ha gyanus embereket látok de ez mindenkinél igy van gondolom. Ugyhogy ezen már én is sokat gondolkodtam gondoly bele: épp megy valahová tegyukfel meglát 30 embert gondolod hogy emlékszik akár egyre is. Hát nemigazán amenyire emlékszik az félig homály (azaz félig te félig pedig a képzelete szuleménye). És eleve nincs tobb gongya? Egy átlagos embernek mindig vannak gongyai. Ugy vettem ki hogy te az emberektol félsz, csak emlékesztetni akarlak hogy te is ember vagy. Én ugy jutottam ki ebbol hogy idosebb lettem és lassan csak egy-egy pillanatra ránéztem hogy tényleg igaz engem néz és amikor már nagyon hoszu ido után nem találtam egy embert se aki rám nézett volna igy lassan elkezdtek hiányozni (tudom ez neked még furcsán hangzik) és kerestem azokat az embereket és mikor találok egyet már-már orulok neki mivel hogyha sokáig nem néznek rád kitaszitotnak érzed magad (láthatatlannak). És most már ugy nézek az emberekre hogy egyszeruen nem érdekelnek. Remélem tudok neked ezzel segiteni és ne feledd éld a saját életed ugy ahogy más is, ne hagyd hogy ez az "Izé" hátráltasa az életed (ne kovesd el azt a hibát amit én és ne fogd visza az életed mert abbol csak egy van tudomásom szerint). De ne feledd ez csak az én véleményem.
U.I.:mivel te is megadtál valamit magadrol igy énis elárulom hogy férfi nemu vagyok. :)
U.U.I.:elnézést szeretnék kérni a hejesirási hibák miatt csak tudod nem magyar suliba jártam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!