Szerintetek hulyeseg amit csinalni szeretnek?

Van egy fiu akit mar 4 eve szeretek, az egyik baratnomnem a rokona, minden unnepkor jott le ide hozzank, de aztan a szulei osszevesztek es vegulis tavaly idekoltoztek az anyukajaval. Amikor megtudtam hogy raadasul ugyanabba az iskolaba jon mint en, nagyon boldog voltam. Mert nagyon messze laktak, 4-5ora kocsival. Elkepzelni nem tudtam volna ennel nagyobb veletlent mint hogy pont abba a varosba, pont abba az iskolaba. Beszelgettunk sokat, egyutt elmentunk ide-oda, de mint baratok. Aztan lett egy baratnoje, akkor kezdtunk eltavolodni, aztan szakitottak osszejott egy masik lannyal, de szetmentek. Aztan nem volt senkije, de mar nem is beszelunk, olyan szinten hogy ha az utcan osszetalakozunk akkor mar nem is koszon nekem. O ugymond a "menokkel" log, az iskola"menoivel" mig azok velem szoba sem allnak. De nem haragszok ra semmiert, mert tudom hogy nincs egy jo termeszetem en a haverjaival nem tudnek kijonni, nem is szeretem azokat. De Ot meg mindig szeretem 4 ev utan is. Amikor azt hiszem tul tettem magam rajta, meg latom, es rogton kezdodik minden elorol. Iden koltoznek vissza, mert a szulei bekulni akarnak. Ez nagyon faj. Ugy ertem mar egyeltalan nem allunk szoba egymassal de eddig legalabb volt eselyem latni, de most hogy koltozik vissza, mar ne igazan. A baratnommel sincs mar joba, akinek a rokona, mert o is "ciki" vagy en nem tudom.

Szoval eldontottem hogy megvaltozok, nem akarok tobbett ennyire fuggni valakitol, eldontottem hogy levagatom a hajam(azert novesztettem meg hosszabbra mint hatkozepig erore mert azt mondta szereti a nagyon hosszu haju lanyokat), stilust valtok(mert meg ruhakbol is olyan vettem amilyenre azt mondta tetszik neki), szoval teljesen meg szeretnek valtozni, szeretnem elfelejteni, szeretnem megtalalni magam, azt hogy en milyen vagyok, a sajat stilusom stb. Szoval szerintetek ez hulyeseg?