Miket jelenthet az, ha valaki acélbetétes bakancsot hord?

Valóban, legalábbis úgy 10 éve, még voltak ilyen "kódok".

Ha jól emlékszem akkor a fekete fűző a metálos, a fehér a náci, talán a sárga az anarchista, piros a kommunista, kék a rendőrgyűlölő. De lehet hülyeséget mondok. Behúzott (általában oldalzsebes gyakorlót) a nemzeti érzelműek hordtak. A punkok hipózott, vagy kopott csőszárú farmert. Rockerek sima fekete nadrágot

Rengeteg más is van, az öv vagy a nadrágtartó meg egyéb póló, mellény, kiegészítők.

De akár a bakancs színe is számíthat.

Manapság fogalmam sincs hogy mennek ezek, kicsit változott ez is. Meg van rengeteg irányzat. Alapvetően az acélbetétest a metálzene kedvelői illetve az alternatív zenék kedvelői hordtak. Praktikus is amúgy, nekem is volt/van. Fesztiválon az elpusztíthatatlan lábbelit jelenti bármilyen is legyen a talaj. Koncerten meg ép lábujjakat :) Minuszokban viszont ne álldogálj benne mert lefagy a lábad. Kényelmes, mivel bőr belül, nem lesz büdös a lábad (nekem sose volt), vízálló.

A fűző milyenségéről

Nem lehetett könnyű dolga egy kezdőnek, akinek az a merész gondolat jutott az eszébe, hogy máról holnapra punknak kiáltja ki magát. Nem elég, hogy a bakanccsal annyi vesződség volt, utána kezdődött elölről az egész hercehurca a cipőfűzővel. Ebből a szempontból a szabályzat egyszerű volt és világos, bár nem kevésbé dogmatikus.

– A fűző színe fehér! – jelentette ki a közvélemény határozottan. A szabályzat nem tűrt semmiféle ellentmondást.

Léteztek ugyan egyes szakadár elemek, akik a barna színre esküdtek, és minden figyelmeztetés ellenére kitartottak szélsőséges álláspontjuk mellett. Hallottam emlegetni egy Kispesten székelő frakciót, amely a feketét tűzte zászlajára. A Vörösmarty-téri punkok közül küldöttség kereste fel öket, hogy ha lehet szép szóval, ha kell erőszakkal, de rávegye a renitenseket álláspontjuk megváltoztatására. De mondhattak azoknak bármit, olyan volt az nekik, mint a falra hányt borsó, és a mindenre elszánt küldöttség nem sokkal később csalódott arccal tért vissza.

Ám ezek mindvégig csak szórványos, elszigetelt jelenségek maradtak, s a döntő többség továbbra is példás egyöntetűséggel fehér fűzőben lázadt, egészen 1987 őszéig, amikor is egyszer valaki mellékesen megjegyezte:

- A fehér fűző már elég égő!-,

(Annak idején nem voltak efféle szamárságok, hogy a fehéret hordják a jobbosok. a vöröset pedig az anarchisták. A punk a botrányról szólt s nem holmi világmegváltásról. Arról nem is szólva, hogy egy kommunista punk enyhén szólva elképzelhetetlen volt.)

Ránéztem a lábaira, s megdöbbenve tapasztaltam, hogy valóban nem fehéret hord, hanem pirosat. Másnap elmentem a Röltexbe piros fűzőért, de nem találtam, csak zöldet meg kéket, pedig jó félórát turkáltam a holmik közt. Végül is eluntam a dolgot és kifakadtam:

- A fene fog itt görcsölni! Nem mindegy, hogy milyen színű madzag fogja össze azt a rohadt bakancsot?!

Azzal megvettem a kéket, s attól kezdve ilyesmivel nem foglalkoztam.

Sajnos egy ilyen egyszerű dolog belátásához is intellincia és – tapasztalatból tudom - némi életkor betöltése szükségeltetik.

Pozsonyi Ádám: A magyar punk története c. hiánypótló remekműből