Nagyon csúnya vagyok és nincs önbizalmam. Segítség!?

Nagyon csúnyának érzem magamat...sokan dicsérik az alakomat, de ez engem nem vidít fel olyan hétköznapi szöveg. Nincs mellem, vagyis nagyon kicsi ez nagyon zavar mert a fürdőruhám borzasztóan áll rajtam. Nagyok a combjaim és nem tudok ellene semmit tenni hiába mozgok nagyon sokat.

Iszonyat csúnyák a lábaim is. Drága édesapámtól trampli lábfejeket örököltem, azokat sem szeretem.

A boci szemem csúnya, a hajammal nem tudok mit kezdeni, se nem egyenes se nem göndör. Fogszabályzóm is lesz, de évek múlva kaptam időpontot.

Magas is vagyok (174cm), emellett több probléma is van a lábammal. Egy hulladék vagyok. Volt egy időszak amikor ez nagyon zavart, aztán elmúlt és most megint itt tartok.

A legjobb barátnőm nagyon szép, szinte tökéletes, nagyon népszerű stb. Sok helyes barátja van, akikkel találkozni akar nyáron de én nem merek vele elmenni. Vagyis elmegyek de ég a képem amikor rádöbbenek hogy csak azért vagyok ott ne legyen egyedül lány. Vagyis tudom, hogy nem csak azért hív de nem igazán foglalkozik velem, inkább csak ülök kusban, nem merek beszélgetni.

Egyébként nem vagyok visszahúzódó, nagyon szeretek barátozni. Mindenkit megnevettetek, nálam poénosabb embert nem nagyon ismerek.

De nagyon félek a nyártól...van két srác akik áh *-* és velük akar strandra menni velem. A hideg kiráz tőle, ha csak belegondolok hogy találkozzak velük és bámulják a csúnya képemet.

Ezeket a dolgokat magamban tartom általában, leplezem a szomorúságomat. Mosolygok, közben nagyon rosszul esik mikor pl. a magasságomra kapok megjegyzéseket.

Mit tegyek hogy elfogadjam magamat olyannak amilyen vagyok? És legyek önmagam ismeretlen fiúk társaságában is?

Bocsi, elég összevissza sikeredett, de remélem tudtok segíteni.