Miért van az, hogy otthon, Magyarorszagon a kozépkoruak nagy része teljesen " lelakott", megfàradt?

Ne mernek változtatni, az életükön, a kinézetükön, az öltözködésükön, mert még megszólnák őket. Sajnos olyannyira birkák, hogy a múltkor utaztam a buszon ezer másik emberrel, és inkább megfulladtak volna a bűzben és melegben mint hogy kinyitották volna az ablakot, amikor elhúztam egy ember megjegyezte,hogy végre valaki gondolkodik is. Vagy a múltkori temetőbe való bent ragadás, hát én sírtam a nevetéstől 10perc alatt bepánikoltak. Az ízlésesen való kinézet, és a sportos életvitel is hasonló lehet, mindenki el van hízva, hát nehogy kilógjon valaki a sorból, és akkor már inkább két napig nem eszek zöldséget, csak ehessek húst (két idős beszélgetett). És aki mégis jól néz ki, azt kibeszélik, eltartja a szeretője, biztos zsírleszíváson volt. Ha hirtelen mindenkinek lenne pénze, akkor se lenne ízlésük, és nem tudnák kit kövessenek. De vannak táncklubok, és nagyon sokan járnak oda középkorúak és idősebbek is.(de biztos őket is kibeszélik a hátuk mögött)

Ez egy érdekes téma, sokat lehetne boncolgatni, én a kérdezővel és pár hasonló véleménnyel értek egyet. Meg lehet érteni azt, aki reggel öttől gürizik este 11ig, hogy nincs kedve sportolni és táncklubba járni, de ez szerintem a kisebb része az embereknek. Nem egyet ismerek, aki munkanélküli, vagy nyugdíjas, és semmit nem csinál, nem jár el moziba, vagy színházba, nincs hobbija, nincs semmi, amiért érdemes lenne gyűjtögetnie.. Szóval bizony sokan vannak, akik időmilliomosok, és megelégszenek az esti barátok közttel, meg a rántott hússal minden vasárnap, és ebből a megszokásból képtelenek (és nem is akarnak) kiszakadni. Az én szüleim is napi 8-10 órákat simán ledolgoznak, mégis, ha máskor nem, hétvégén kultúrálódnak, kimozdulnak, néha eljárnak úszni, biciklizni, és nem panaszkodnak, hogy semmire nincs idejük. Szeretném, ha mindenki megtehetné ezt, mert tudom, ebben az országban nehéz egyről a kettőre jutni, de nekem az fáj, hogy akik megtehetnék, azok is igénytelenek a változatosságra, és megmaradnak a saját kis igénytelen világukban.