Már óvodás gyerekként is érzékeljük, ha csúnyák vagyunk?
Már óvodában észrevettem, hogy nem nézek ki jól. Viszont azt is érzékeltem, hogy melyik gyerek viszont igen.
Első osztályban volt egy kissrác, akin már akkor látszott, hogy sokkal helyesebb, mint a többi gyerek. Sokkal népszerűbb is volt, senki se kötekedett vele.
Aztán felkerült Pestre, így 2. osztálytól kezdve soha nem láttuk többé, s mivel akkoriban még nem volt facebook, meg még internet se nagyon (falun pláne), nem is tudtunk utána "nyomozgatni" sem.
A múltkorában feljött a profilja facebook-on és láttam, hogy egy magas, helyes szakállas fiatalember lett belőle, gyönyörű barátnővel.
Belőlem meg egy ocsmány, nyeszlett lúzer.
Igen, ez számomra is mindig nyilvánvaló volt, bár nálam inkább alapiskolában kezdett kifejlődni ez az érzékem. Az élet 100%-ra igazolta a fiatalkori megérzéseimet:
A csúnyákból lesznek az anyagilag és társadalmilag elnyomott incelek, szépekből pedig az életben "önerőből jól megérdemelt" sikereket elért, úgynevezett "self made" személyek, akik "intelligensek", "okosak", "empatikusak", "magas EQ-val bírnak", stb. - tehát aki csúnyaként nem lett idejében öngyilkos, az élete végéig bűnhődhet a gyáva természete folyományaként.
Sorstársaimnak ezennel további szép napot kívánok!
Az elmélet tökéletesen hamis, de mégis sokan vevők rá, mert észszerűnek tűnik, mást meg nem ismernek.
A "felismer" egy tudatos cselekvés. Sajnos sokan felnőtt korban sincsenek birtokában e dolognak. A "megtapasztal" egy teljesen más cselekvés, ez a csecsemő veleszületett tulajdonsága, létének elemi feltétele. A csecsemő látja a mozgó embereket, az eléje tett imbolygó játékot, megtapasztalja és természetes lesz számára, hogy mozgás van. De fogalma sincs, mi ez.
A kisgyerek hallja (ez a dolga) a szót, akár neki szól akár nem. Szép, mondják és emberre, állatra, növényre vagy tárgyra néznek. A gyerek a szót és a látványt összekapcsolja, így tanul meg beszélni. Ezek elemi tulajdonságok, többé nem lehet megváltoztatni e hitet (csak nagyon ritkán és hatalmas erőfeszítéssel). Az oktalan (ostoba) felnőtt ránéz a gyerekre és mondja, csúnya. Az már elsikkad, hogy a "nézésed", a kezed (iszkos), a viselkedésed stb. Kialakul, hogy e csúnya vagy. Pedig például csak bánatosan néztél, netán sírtál, mert fájt valami, amivel a felnőttek nem törődtek (pedig nagyon kellett volna).
Csúnya vagy? Kizárt! Lehetsz kövér, ez sokaknak csúnya (nem az). Lehet elálló füled, lógó hajad, mit tudom én mid. Az akár csúnya is lehet, de te nemcsak abból állsz. És ha valakinek nagy kerek szeme van? Egyiknek csúnya, másik bukik rá.
Igen, van hátrány, de az a társadalom (a környezet) ostoba tudatlan hozzáállásának következménye. Pont úgy, ahogy pár száz éve a nők nem tanulhattak, ma meg miniszterelnökök is lehetnek. Keress olyanokat, akik nem ostobák. Kérdezd az ő véleményüket. Lehet, hogy egy testi tulajdonságod nem az én esetem (mást tartok szépnek, így neveltek). Na és az eszed? Mi van, ha az sokakon túltesz, és énnekem pont ez imponál? Jó lesz veled dumálni, amitől jól érzem magam, kit érdekel ekkor, hogy X lábad van.
A csúnyaság érzete egy bebeszélt állapot. Ha valaki nekem azt mondja, elképesztően csúnya vagy, visszakérdezek: ugyan sorold fel részletesen a csúnyaság kritériumait. Úgy egy percen belül kiderül, ő meg ostoba. De ez hagyján. pár nap alatt fogok találni számos embert, akiknek megvan néhány ilyen tulajdonságuk és sok barátjuk, aki hülyének nevezi az ezt csúnyának tartókat. Merthogy a csúnyaság relatív, szubjektív fogalom.
Igen, incelek lesznek mindazokból, akik ezt a hülyeséget benyalják. Önmaguk tévhite teszi rabbá és egy életre nyomorékká őket.
Csak megjegyzem, az öngyilkosság általában a becsapott agy menekülése a megoldhatatlannak tartott helyzetből, mert képtelen megoldani a problémát. Ritkán előfordul valóban megoldhatatlan helyzet. A tudatos öngyilkos hátrahagyja ezt végső üzenetként, és általában kiderül, igaza volt. De a csúnyaság megközelítőleg se ilyen. Már ha egyáltalán igaz.
Dehogy bebeszélt állapot. Nem kell klasszikusan csúnyának sem lenned ahhoz, hogy teljes mellőzöttségben éld le az életedet, különösen férfiként.
Pontosan mérhető paraméterek mentén el lehet dönteni, hogy ki csúnya és ki nem.
Az óvodás kori kinézet még nem igazán (vagy inkább semennyire sem) meghatározó, mert ott még a családi körülmények (szociális behatások) számítanak. Még egy kövér kisgyerek is "aranyos lehet" és néhány év alatt kinőheti a túlsúlyát. A "szép" gyerekről is később kiderülhet, hogy enyhén szellemi fogyatékos, vagy feltűnően irritáló természetű.
A nemi érés idején dől el, hogy ki lesz "csúnya" és ki lesz "szép". Ez néha még változhat a harmincas évek idején is, pl. valaki lefogyhat/elhízhat, sokkal meghatározóbbá válik az ápoltság és a személyiségbeli attitűd, stb., de a tinédzserkori természetes szépség/csúnyaság az mindenképp erősen meghatározó.
Ez a bizonyos "X faktor" minimum +/- egy osztállyal változtat az ember társadalmi státusán, de sokszor egy csúcskarriert vagy teljes lecsúszást is okozhat, ha a környezet nem kompenzál, hanem elősegíti ezt a mozgást. (Létezik egy ilyen nevű - senkikből valakit csináló - "tehetségkutató" műsor is.)
Napiincel felébredt.
Azzal a lendülettel bele is rondított ismét a tudományokba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!