Más is érezte/érzi magát ettől sokadrangúnak? Soha az életben nem lehet az ember elég jó?

(A kategóriában nem voltam biztos, talán ez már inkább a mentális egészség kategóriába való....)

Arról van szó, hogy rokonságban, általában az interneten, nagyon sok helyen látok példákat arra, hogy egyes férfiak műviesre photoshopolt, sokszor aránytalanra műtött nők képeire csorgatják a nyálukat, ilyenkor mindig azt érzem, hogy nem vagyok elég az átlagos paramétereimmel, soha a büdös életben nem lehetek elég jó (saját magamnak). A pozitív visszajelzések is egyre kevesebbet javítanak a helyzeten. Képmutatónak tartom, hogy például az a fiú, aki folyamatosan dicsérget és biztat, hogy semmi okom az elégedetlenségre, úgyszintén ilyen nyilvánvalóan műmellű (és talán egyéb beavatkozásokon is átesett) nőket nézeget (és állít be háttérképnek, amit sajnos nekem is volt "szerencsém" látni). Képmutatás az egész. Nyilván fordítva is van erre példa, most nem arról van szó, hogy csak a férfiak a "vétkesek" ebben, elvégre nyilván nem tartottak pisztolyt azoknak a nőknek a fejéhez, hogy takarodjon a sebészhez.... de akkor is elég fájdalmas tapasztalat ez. A plasztikai műtéteket sem akarom általában démonizálni, én is tervezek ilyet, csak a természetellenes eredmények azok, amiket már nem tudok megérteni (pl. a testalkathoz képest indokolatlanul nagy implantátum, stb.). Ilyen arányok a természetben már nemigen fordulnak elő. A lényeg, hogy szerintem ez valami ördögi kör és a pár perc olcsó élvezeten kívül csak nyomorúságot szül: egyre többen rendelkeznek eltorzult testképpel, egyre nagyobb (és valótlanabb) elvárásokkal fordulnak a sebészekhez, aztán az átlagos külsejű emberek meg sokadrangú szürke kisegereknek érezhetik magukat, vagy én nem is tudom.... a kelleténél érzékenyebben érint a téma, de mások hogy vannak ezzel (mindkét nemtől kérdezem)?

Itt nem a másokról való megfelelésről van szó, mert kapok pozitív visszajelzéseket is, egyszerűen saját magam számára nem tudok elég jó lenni és önámítás lenne "lejjebb adni" az elképzeléseimből.