Tükör vagy fotó?

Tudom, bizonyára millószor kérdezték már, de legtöbbször olyan válaszok jönnek, hogy fordítottját látom a tükörben, mint az életben, és ezért érzem magam furcsának.

Nos, hát én nem furcsának látom magam, hanem konkrétan eret tudnék vágni mikor fotóznak. Illetve ha fentről jön a fény egy-egy boltban. jézus :(

Még magamnak egy selfit sem tudok készíteni, és hiába lesz egy-egy használható, fullra lehúzza az önbecsülésem, hogy míg a tükörben , ha nem is mindig, de általában egy teljesen normális arcot látok, úgy fotókon elképesztő milyen szörny lesz belőlem.

Komolyan, mint aki titokban valamilyen drogon él. És hiába lesz pár jó, ha az agyamba égett a vállalhatalan 75. De tényleg. Szélesebb fej, torz szemek, hullámos fej. ...

34 éves vagyok és még felnőtt nőként sem tudok ezen túllendülni.

Pár napja volt tesóm szülinapja és már előre rettegtem. Nem vittem túlzásba a készülődést, de direkt odafigyeltem, hogy pl. a hajam ne legyen egy kupac f.s, és ne legyek túl slampos :D

De lényegtelen, mert kb egy kép sem sikerült rólam. És mindenki más teljesen szép és mint az életben

Hozzá kell tennem, hogy a távolabbi fotók még jobbak voltak, de amit kartávolságból készítettük....Már üthetnékem volt

És forgathatom meg tükrözhetem jobbra balra, de attól még egy zsák leharcolt krumpli lesz a fejem

Szóval ha valóban a tükör mond igazat, akkor miért csak én vagyok ronda fotókon (és tényleg, nem túlzok meg sem merném mutatni)

Illetve, ha viszont a kamera az őszinte, akkor egyáltalán nekem eddig hogy lehettek párkapcsolataim? Most is udvarolnak páran, de ezek a dolgok úgy letörnek, hogy azon kattogok, vajon nem félvakok-e a "kérőim"? :D

Tényleg rossz érzés, hogy ennyire más képet kapok

Van más is így?