Van itt olyan hölgy, aki sohasem festette be a haját, és már most előre ki is meri mondani, hogy nem is fogja soha befestetni?

Azt kérdeztem, ez NEKED fétised vagy előítéleted.

"Nyugaton már csak a takarítónők festetik a hajukat."

De innentől nem lehet komolyan venni.

21 éves koromig úgy voltam vele, hogy én aztán soha nem fogom elcsúfítani a hajam festékkel. Gyönyörű, dús, mogyorószőke hajam volt, mindenki dicsérte. Aztán a párom kért meg, hogy fessem kicsivel világosabbra. Megsértődtem, de aztán, mert neki olyan fontos volt, megtettem. És milyen jól tettem: sokkal inkább magaménak érzem ezt az árnyalatot, mint amilyen volt. Korábban gyakran olyan ősasszonyosan festett a hajkoronám, a festéstől sokat szelídült a külleme. A megjelenésem sokkal jobb tőle, bármilyen színt felvehetek, mert majd' az összes megy a hajamhoz. A bőröm sem tűnik végre olyan sápadtnak, mert nem annyira kontrasztos a hajszínemmel.

Méltóságteljesen őszülni majd ráérek 60 évesen - bár a családban szerencsére sem az ősz haj, sem a kopaszodás nem jellemző. Amiről beszélsz, az inkább arról szól, ha egy nő nem tudja elfogadni az idő múlásával járó változásokat, ami szomorú. Valószínűleg ezek a nők egész életükben annyit güriztek, hogy sosem tudták kiélvezni a fiatalságukat, ellentétben az értelmiségiekkel, akiket felhoztál ellenpéldának.