Miért vágatja le valaki a hosszú haját, csak úgy?

Amióta az eszemet tudom, mindig legalább hátközépig érő, vagy annál hosszabb hajam volt. Azután megszületett a fiam, és elhatároztam, hogy most úgyis itthon vagyok vele, kipróbálok valami rövid frizurát, mert addig úgysem nyugszok, amíg meg nem tapasztalom, hogy tetszik, vagy nem tetszik. És annyira bejött, hogy azóta is visszavágatom, amikor nő. Először mindenki elcsodálkozott rajta, de azóta sem telik el úgy hét, hogy valaki ne dicsérné meg, mennyivel jobban áll, mint a sima hosszú. Sosem frizuráztam, nem volt meg a kézügyességem hozzá, max. copfot kötöttem, az meg már nagyon unalmas volt. Most kicsit növeszteni akarom, maximum vállig érőre, de egyáltalán nem biztos, hogy hagyom is addig megnőni.

Egyáltalán nem érzem magam kevésbé nőiesnek a rövid haj miatt, sőt! A bókok pont az ellenkezőjét igazolják... sokkal változatosabban tudom viselni, attól függően, hogy hova fésülöm, hol választom el, stb...

EGyébként igaz lehet az, hogy a lelki traumák idején szüksége van egy nőnek arra, hogy valami látványosat változtasson magán, és ilyenkor egyből a hajunkhoz nyúlunk. Hát, van aki megbánja, de a szerencsésebbek, mint én is, megtalálják az igazán hozzájuk illő stílust.