Nem ertem ezt az egesz "copy right" dolgot?

Másolásnak azt hívják mikor az eredeti tartalmat egy az egyben másolod.

Azt szokták csinálni, hogy van egy hír, cikk, publikált infó, az alapján saját szavakkal megfogalmaznak egy cikket.

Általában jelölik valamilyen módon a forrást is, így a forrás oldalnak is jó.

De rengeteg hírportál annyira copy-past lett pár országban hogy komoly perek miatt törvényi szabályzás született, így pl. spanyol hírportáloknál, szinte meg kell venni a jogot, hogy pl. egy másik forrás alapján megírhassa a saját csikkjét. (ez ott főleg azokra vonatkozik, akik teljes mondatokat másolnak)

Viszont ha jó portált akarsz, akkor lehetőleg saját forrásból dolgoz, azaz ha van egy hír, esemény törekedj arra hogy te légy az első aki azt publikálja.

Így portál értéke nő, és akár mások rád fognak hivatkozni mint forrás, tehát ismertebb is leszel ezáltal.

(Persze ez nem kis költség, mert minden nagyobb portál erre törekszik, és saját fényképészt, riportert próbál bejuttatni nagyobb eseményekre, interjúkra...)

Abból kell kiindulni, hogy egy írás, egy kép ugyanúgy egy produktum, mint egy szék, egy mobiltelefon. Valakinek abban kemény munkája fekszik, amiből akár anyagi bevételt vár, vagy egyszerűen csak az ő hírnevét emeli.

Hogy hol az éles határ egy másolás, illetve egy különböző források felhasználásával történő egyedi alkotás létrehozása között, azt nehéz lenne megmondani. Itt alapvetően vannak részletes törvények, meg van azért az embernek etikai értékrendje is. A kérdés minden ilyen esetben az, hogy az, amit te saját írásként megosztasz másokkal, annak az értékét alapvetően az adja, amit te munkaként beleteszel? Mert akkor az valóban egy teáltalad előállított tartalom. Vagy az adja, amit forrást felhasználtál? Mert akkor az értékét nem te állítottad elő, hanem valaki más, így te ezzel csak visszaéltél.

Attól, hogy egy cikket átírsz a saját szavaiddal, attól még lehet másolás, ha amúgy a cikk érdekességét az adja, amit az eredeti író megalkotott, ő járt utána információknak, ő fűzte fel ezeket egy gondolatszálra, te csak kicseréltél benne szavakat, átfogalmaztál mondatokat.

Hogy egy újság honnan veszi az információkat? Egyrészt létezik egy MTI (Magyar Távirati Iroda), aminek vannak ingyenes szolgáltatásai, de jó pénzért nyújt extra szolgáltatásokat is. Vannak riporterek, operatőrök, akiknek megvan a saját információforrásuk. Részben hivatalos, részben nem hivatalos források ezek. Mondjuk egy kisebb hírstúdió egyik munkatársának van egy taxis ismerőse, ő jelzi, hogy valami baleset van valahol. Esetleg ő utánaérdeklődik a rendőrségen vagy a mentőknél, hogy mi történt, ha úgy találják, hogy valami érdekes, akkor kimennek, forgatnak, amiből aztán vagy valamiféle tudósítás születik, vagy egy cikk. Más jellegű híreknél – pl. vizet találtak a Marson – utánanéz, hogy mik a hír előzményei, értelmezi az olvasónak a hír jelentőségét.

Igen ebbe belefér egy-egy beidézett mondat – forrásmegjelöléssel –, ha nem ez adja a cikk tényleges értékét, hanem a ténylegesen elvégzett kutatómunka, mondjuk egy tudományos cikk laikusoknak is emészthetővé tevő értelmezése.

Előfordul az is, hogy mondjuk egy hírcsatorna exkluzív anyaggal rendelkezik, de egy másik médium is fel akarja használni az ő képi anyagát mondjuk. Ilyenkor megbeszélnek egy árat, szerződést kötnek, vagy elve van egy keretszerződés a két médium között.

A képeknél dettó így van. Normális esetben egy médium maga készíti a képeket. Esetleg felhasznál ingyenesen felhasználható képeket. Vagy előfizet egy fizetős szolgáltatásra, kvázi megvásárolja a képek felhasználási jogát.

> Gondolom nem keszitenek interjut minden nap. vagy igen?

Alapvetően igen. Azok a médiumok, amelyek ténylegesen hírforrások, azok igen. Nem naponta egyet, hanem naponta sokat, sokszor a jó részük nem is kerül feltétlenül adásba, nem születik belőle cikk.

> Ha leforditok magyarra egy angol cikket es utana belinkelem az angol cikket az mar ok vagy az is masolas?

Az alapvetően másolás. De kérhetsz engedélyt az eredeti anyag jogtulajdonosától, hogy lefordítsd a cikkét. A szerző esetleg ezt megtagadhatja, hiszen neki esetleg sértheti az érdekeit, mert pl. egy félrefordítás, félreértelmezés sértheti a hírnevét, vagy mert a fordítás kizárólagos jogát értékesíteni akarja a későbbiekben.

De a jogi háttér itt bonyolultabb, mert eltérő az egyes államok szabályozása ilyen téren. Pl. angolszász területeken létezik az un. „fair use”, szabad felhasználás joga. Pl. oktatási céllal, ha a szerző, jogtulajdonos érdekeit a tevékenység nem károsítja, akkor fel lehet használni anyagokat. Pl. ha egy zenéről szóló előadásban lejátszok egy részletet egy zenekar felvételéből, akkor az rendben van, hiszen oktatási céllal történt, ettől nem fogják kevesebben megvenni a zenekar felvételét CD-n, hiszen azt nem helyettesíti egy rövid részlet lejátszása egy élő előadásban.

Szintén érdekes lehet egy gyűjteményes mű szerzői jogi szempontból, hiszen ott egyrészt az eredeti termékek adják a tartalmat, de a gyűjtés, ami egy adott szempont alapján történik, további értéket adhat hozzá ezekhez.

Sajnos a jogszabályok nem mindent és nem mindig egzaktul kezelnek a szerzői jog terén, de én itt előbbre venném az alapvető erkölcsi értékrendet. Minden amit látsz, egy cikk egy újságban vagy egy honlapon, egy hír a tévében, egy videó a youtube-on, egy vicces kép, ezek mind valakinek a tulajdonát képezik. Te arra kaptál egyedül jogot, hogy ezeket megtekintsd. Minden más jellegű használathoz illendő – még ha törvény egyébiránt nem tiltja – kikérni a tulajdonos jóváhagyását.

Persze mindezt figyelmen kívül lehet hagyni, és pofátlanul lopni tartalmat, nagy valószínűséggel – hacsak nem válik a dolog üzletszerűvé, nem érsz el értékelhető látogatottságot – mindenféle jogkövetkezmény nélkül megúszható, akármilyen etikátlan. A kérdés, hogy mások kárára akarsz-e valamiféle sikert elérni, vagy az szeretnéd, hogy mindent amit elérsz, arról elmondhasd, hogy te érted el, a saját erődből.