Most írom a felhasználói dokumentációt a szakdolgozatomhoz. Hogyan tudom megnézni, hogy milyen a programom gépigénye? Processzor, Alaplap, RAM, stb?

Hasra ütéssel írsz egy olyan konfigot, amin már valszleg gond nélkül elfut.

A lőtéri kutya se fogja ellenőrizni.

Ki tudod számolni.

A processzorigény a programod által használt utasításkészlettől függ.

Az alaplap indifferens.

A memóriaigény pedig kiszámolható, de megnézheted a taszkkezelőben is. Utóbbi megoldás persze nem túlságosan szakmai és kevéssé pontos.

Ezt már a múltkor is megbeszéltük dragonka, hogy ezt nem lehet kiszámolni.

Kitesztelni lehet, de nem otthon 1 db számítógépen.

A mai fordítók jó része elég intelligens, így meg tudod adni a fordítási paraméterek között, hogy milyen processzorra fordítsa a kódodat.

Amilyen procit beállítasz (mondjuk 6x86), olyan processzor lesz a programod minimál-igénye, feltéve ha:

- a kódod hiba nélkül lefordul és fut.

- a programod futása kielégítő sebességű az adott processzoron, x órajel frekin.

Azért érdemes régebbi processzort kiválasztani, mert a választott processzornál régebbi procikon valószinűleg nem fog futni a programod, csak annál újabbakon (legalábbis x86 (64) esetében), így a fordítási direktíváddal kizárhatod a programod használatából a userek egy részét.

A memóriaigény kiszámítása összetettebb dolog, esetedben ennek tárgyalására se nagyon érdemes kitérni, de alapban a fejlesztő által használt konstansok, változók, adatok tipusa és mennyisége egzaktul kalkulálható, a pufferek (ki/be/temp) mérete szintén nyilvánvaló, ehhez jön még a generált kód mérete, amit persze befolyásol annak milyensége is, de a memóriaigény a mai operációs rendszereknél annyira nem szempont, hiszen létezik virtuális memória (swap), tehát ha a progid mondjuk egy nagyobb méretű file-t kiván megnyitni, vagy plusz memóriaigénye van a számított/számítandó értékek átmeneti tárolásához, akkor a swap és az opre automatikusan biztosítja számára a szükséges tárterületet.

Ha adott egy rajzprogram, akkor annak van egy statikus memóriaigénye (hogy egyáltalán fusson) és egy dinamikus memóriaigénye (ami előre nem kalkulálható, hiszen nem tudhatjuk, hogy a user mekkora és egyidejűleg hány darab képet fog szerkeszteni, persze ezt lehet limitálni is (pl. az egyidejűleg megnyitható file-ok száma = 8)).

Ugyanez áll a szövegszerkesztőre is, hiszen a majdani user által szerkesztendő szövegek hossza ismeretlen a fejlesztő előtt, de alap, hogy 2 GB-os file-t egy jobb editor azért képes beolvasni, és ezt meg tudja tenni egy olyan gépen is, amelyben csak fél, vagy negyed GB memória van.

Lásd:

Buffer, paging, swap.