C++ mire jók a virtuális függvények?

Itt egész jól megfogalmazzák:

[link]

Kb. úgy működik, hogy amikor egy A osztályból származtatsz egy B osztályt, és az A egyik metódusát a B felülírja a sajátjával, akkor a alap esetben a B-ből létrehozott objektumra mutató pointer (amivel meghívjuk) típusa határozza meg, hogy az ős vagy a leszármazott metódus hívódik-e meg. Más szavakkal: a fordító, amikor bedrótozza a hívást a megfelelő metódushoz, akkor csak azt nézi, hogy épp milyen típusra mutatunk.

Ha egy A típusú pointerrel mutatunk egy B objektumra, akkor ilyenkor a fordító csak azt látja, hogy A típusú a pointer, tehát az A metódusát hívja meg. Ez nem mindig jó, pl. ha ős osztályú objektumokat tud tárolni egy általános konténer.

Ha az ős metódus virtuális, akkor a hívás nem a mutatott típus szerinti osztályra mutat, hanem először a virtuális metódus táblára (VMT), és onnan veszi azt az osztály (ill. metódust), amilyen a mutatott objektum valójában.

Tehát ha egy A típusú pointerrel mutatunk egy B objektumra, akkor is a megfelelő, B osztályhoz tartozó metódus fog meghívódni.

A smart pointernek nincs sok köze a virtuális metódusokhoz.

[link]

[link]