Mi a különbség a két megvalósítási mód közt?

define nem használ memóriát, a const igen

C-ben preferált a define, mert ezzel tudsz arrayt foglalni, switchben lehet használni + nem használ memóriát.

Ha a const elé írsz egy static-t akkor az constans csak az adott fájlból lesz elérhető, átláthatóbb lesz a program.

A te esetedben én define-t használnék

egyébként C-ben van pi, a math.h -ban

A #define az előfordítónak szól, tehát a kódban a pi szimbólumot mindenhol cseréli a 3.1415 karaktersorra. A fordító már csak azt látja, hogy egy csomó helyen megjelenik a 3.1415 literál. Ugyanaz, mintha minden érintett kifejezésbe bepötyögted volna ezt a számot. Természetesen ez is használ memóriát, ahogy a literálok általában. (lehet kivétel, de az gépfüggő, ill. proc utasításkészlet függő.)

A const-tal deklarált szimbólum már a fordítóhoz kerül, bekerül a tárgykód szimbólumlistájába, tehát megtalálja a linker, név szerint elérhető lehet pl. más fordítási egységből.

De ez nagyon architektúra és fordító függő, melyiket melyik szegmensbe pakolja, data, text, kód operandus, stb. helyekre.