Mire való a setter metódus?

NAGYON leegyszerűsítve:

Ugye vannak az osztályok, mint például a Kutya.

Egy osztálynak vannak jellemzői - például a Kutya osztálynak van Neve vagy Fajtaja.

A metódus arra szolgál, hogy egy objektum "csináljon" valamit. Például a Kutya osztálynak van Ugat metódusa, ami azt adja vissza, hogy "Vau!".

A getter és a setter is egy ilyen metódus: a getter az adott osztály egy jellemzőjét kérdi le, a setter meg állítja be (mert nem szokás az osztály jellemzőit direkt módosítani).

Például ha a Kutya osztálynak van egy Ehseg jellemzője (hogy mennyire éhes a kutya) azt egy EhesE metódussal lekérdezhetjük (ha this.Ehseg > 75 akkor True, különben False), és egy Etet metódussal csökkenthetjük az értékét (this.Ehseg--).

"csökkenthetjük az értékét (this.Ehseg--)"

Pontosítva: Ha this.ehseg > 0 akkor this.ehseg--

Az egyes jól leírta a lényeget.

Ha publikus az oldalszam, akkor bárki módosíthatja, a

kisregeny.oldalszam = valami

beírásával.

Ha van az oldalszámhoz setter, akkor ugyanúgy bárki módosíthatja:

kisregeny.setOldalszam(valami)

A fő különbség, hogy a setOldalszam függvénybe beteheted, hogy ha a kapott oldalszam<0, akkor dobjon egy kivételt.

Ha közvetlenül elérhetővé teszed, akkor ezt nem teheted meg.

Egy másik példa.

Van egy változód, ami int[].

A jóhiszemű programozó azt csinálja, hogy létrehozol egy példányt az osztályból, átadja neki ezt a tömböt.

Utána ugyanebbe a tömbbe új értékeket rak, majd létrehoz egy új példányt és annak is átadja a tömböt.

Mi történik ekkor az első példánnyal? Ő csak referenciát kapott a tömbre, tehát ha a hívó utána megváltoztatja, akkor ott is változik.

Így a két példány hiába lett különböző tömbbel létrehozva, ugyanaz az érték lesz benne végül.

De ha van egy setter metódus a közvetlen beállítás helyett, akkor a setterben átmásolhatod az értékekekt a tömbből, és a lemásolt tömböt rakod el magadnak. Így az első példány védve van attól, hogy bárki véletlenül vagy direkt megváltoztassa a benne tárolt értékeket.

#2: Nem egészen. A proeprty-k mögött a CLI kódban bizony ott vannak a get/set metódusok - az egy más kérdés, hogy még a CIL is vezeti a fejlesztő kezét azzal, hogy összekapcsolja ezeket neked egy entitásnak.

A többiek egyébként többé-kevésbé jól leírták.

Annyit tenék hozzá, hogy az OO programozás egyik fontos elve az adatrejtés, ami szaatosan fogalmazva annyit jelent, hogy a külfilágnak semmi köze egy objektum belső állapotához, ezért arra törekszik a fejlesztő, hogy minden adattagot elrejtsen a külvilág elől.

Sok esetben ez nem lehetséges, mert adott egy könyv, aminek be kell állítani az árát, vagy egy képernyőn megjelenő komponensnek mondjuk a színét. Ilyen esetben csak bele kell nyúlni az objektum állapotába - ekkor hasznos a "setter" metódus.

A metódusban ugyanis kontrollált módon tudod beállítani a tlajdonságot. A könyves példánál maradva tudsz dobni ordas nagy hibaüzenetet, ha negatív árat akarnak megadni, vagy a képernyős komponensnél ha színt állítanak, akkor újra tudod rajzolni a képernyőt.

"#2: Nem egészen. A proeprty-k mögött a CLI kódban bizony ott vannak a get/set metódusok - az egy más kérdés, hogy még a CIL is vezeti a fejlesztő kezét azzal, hogy összekapcsolja ezeket neked egy entitásnak."

Ne pusztíts el ezzel a baromsággal légyszi. Amögött meg egyesek és nullák vannak, amögött meg a turbina pörög az erőműben.

És kit érdekel ez?

A modern programozás lényege az absztrakció.