Junior Java fejlesztőként az első munkahelyeteken mit csináltatok? (főleg az első napokban/hetekben)

Remélem, hogy nem gond az, ha .NET-esként idepofátlankodom...

Én nagyvállalatnál kezdtem juniorként. Az első héten semmi izgalmas nem történt. Az első munkanapomon megmutatták, hol fogok ülni, megkaptam a laptopot a dokkolóval, a monitorokat, a fejhallgatót, a billentyűzetet és az egeret. Összeraktam és elrendeztem úgy, hogy nekem kényelmes legyen. Utána körbevezetett a csapatvezetőm, hogy mit hol találok; bemutatkoztam a kollégáknak, majd a nap hátralévő része azzal ment el, hogy leadtuk a jogosultsági kérelmeket. Közben lett egy arckép a belépőkártyámhoz, amit szintén megigényeltünk. Második napon nagyjából semmi dolgom nem lett volna, éppen ezért odaengedtek a Pluralsight-hoz, hogy nézzek C# oktatóvideókat, és ha felmerül valami, kérdezzek bátran. Harmadik napon nagy nehezen megkaptam a jogokat, hogy végre hozzáférhessek a verziókezelőhöz, lett Visual Studio licenc, stb. Lehúztuk a 6 GB-nyi forráskódot, majd elkezdtük deploy-olni a rendszert a gépemre. Erre úgy a hét hátralévő része rá is ment. Második héten már részt vettem én is a stand-up meeting-eken, illetve az egyik senior kollégám felvilágosított arról, hogy mi is ennek az egész rendszernek a lényege, miért létezik, na meg elkezdett felvilágosítani arról, hogy mi az elvi felépítése - hogy tudjam, mit hol keressek. Harmadik héten jött az első feladatom, és itt már lényegében úgymond "magamra voltam hagyva". Ez úgy nézett ki, hogy nekiestem, megpróbáltam megoldani önállóan, és ha valami kérdésem volt, segítséget kértem. Törekedtem arra, hogy alkalmazkodjak a cégnél használt konvenciókhoz. Szerencsére a feladatot sikerült megoldanom egyedül, viszont még nem tudtam, hogy mi az a pull request, ráadásul miután commit-oltam a változtatásomat, conflict-olt is, szóval még mindig mentem segítségért.

Aztán amint egyre több idő eltelt, egyre önállóbb lettem, egyre kevesebbszer kell segítséget kérnem, de még így egy év után is gyakran előfordul, hogy valami nem világos. Szerencsére a kollégák nagyon segítőkészek. Nem hittem volna, hogy ennyire a "szárnyaik alá vesznek".