Weplaphoz mennyire nehéz telós alkalmazást készíteni h tudnák bele kezdeni?

Csak egy WebView kell hozzá.

[link]

Pont annyira kicsit tudsz programozni, mint honlapot szerkeszteni, webshopot készíteni és közösségi oldalt indítani, helyesen írni -- vagyis semennyire. Ne áltasd magad azzal, hogy a telós alkalmazással bármire is jutnál, hiszen egy Pong játékot megprogramozni is ezerszer bonyolultabb feladat, mint a blogod összekattintgatása volt, és az is milyen lett... Egyébként meg minden programozás úgy megy, "h össze rakom csak bele rakom h mit akarok és csinálja", csak annyit kell tudnod, hogy mit, hogyan és hová akarsz akarsz belerakni.

El kéne fogadnod: Attól, hogy te semmit sem tudsz semmiről, más még lehet tanultabb, okosabb, szorgalmasabb, lelkesebb, ötletgazdagabb. Eddig minden kérdésed azt célozta, hogy hogyan lehet egy makimajom felkészültségével babérokat (és lehetőleg pénzt) aratni. Ez a kérdésed is hasonló. Láthatólag nem érted, hogy egy feladathoz föl is lehet nőni, nemcsak elvárni, hogy szállítsa már le valaki a te szintedre. Maradjunk annyiban, hogy ebből sem lesz semmi, mint ahogy a következő ötleteidből sem, akár új operációs rendszerről, akár egy sokkal szebb és jobb Cségóról ábrándozol majd. Alkalmatlan vagy rá.

Persze, a számítástechnikában vannak hatalmas sikertörténetek, de azok mögött mindig tudás, munka, üzleti érzék, és sok esetben kivételes szerencse rejtőzik, nem pedig az, hogy a hőseiknek valaki elárulta a csiribú-csiribát, amivel meghekkelhetik a sorsot.

Hm... elég messze lakhatunk egymástól, ha nálatok irigykedésnek hívják, amit mifelénk szánakozásnak.

Nem azzal van a baj, hogy jutni akarsz valamire. Semmi gond, szívből kívánom, hogy legyél multimilliárdos -- nekem ugyan tökmindegy, de neked bizonyára jól jönne. Az a része nem stimmel, hogy a nagy céljaidat orrtúrás nehézségi szintű tevékenységekkel akarod elérni. Ki és miért tulajdonítana értéket a teljes hozzá nem értésednek? Pedig te ezt várod -- illetve most már azt is, hogy még a programozás eszközei is behódoljanak a tanulási- és munkaundorodnak. Tízévesen már nem kéne ennyire naivnak lenned.

Öcsi, tudod nem az a baj, hogy jutni akarsz valamire, sőt! A probléma ott van, hogy te egyből a célba akarsz telepíteni és nem akarod megtenni az első lépést a célod felé, hanem azt várod, hogy valaki a hátára vegyen és elvigyen a célba. De tudod az élet nem így működik. A sikerért meg kell dolgozni. Ha csak a sült galambot várod, sosem fogsz fejlődni.

Én 10 évesen kaptam az első számítógépemet. Commodore-t. Nem tudtam programozni. De nem nyavajogtam, hogy valaki csináljon nekem egy butított verziót, hanem elmentem a könyvtárba, kölcsönöztem programozás könyveket és megtanultam. 12 évesen már egyszerűbb játékokat írtam.

Azóta pedig folyamatosan képeztem magam. És nekem még nem volt olyan könnyű dolgom, mint a mai generációnak. Nekem még könyveket kellett keresnem, ma meg már mindent megtalálni a neten, ráadásul a fejlesztőeszközök is sokkal fejlettebbek.

Szóval ha előre akarsz jutni, akkor az első lépésnél kezdd!