A helyi értékek nem olyanok mint a dimenziók egy tömbben?

Jó a megfigyelés, bár ezzel van egy kis probléma:

Ha a tömbökkel számolsz, akkor nincs átvitel. Ha számokkal, akkor van.

De így lehet nagy számokat implementálni.

A 3 dimenzióst példának mondtam, mert az még vizualizálható. Ha 10 dimenzióst mondok, azt el tudod képzelni a szemed előtt? Ugye nem.

A dimenziók az egyes helyiértékeket implementálják, de a konkrét indexelés meg a számjegyeket, szóval kb ugyanarról beszélünk. Ileltve abban nem vagyok biztos, hogy ugyanarról beszélünk-e, mert nem igazán értem, te miről beszélsz, egyáltalán te érted-e miről beszélsz.

Egy 10 dimenziós tömb speciel úgy nézne ki, hogy az egyes indexei az összes 10 jegyű számot le tudnák fedni. De mit tárolnál ezeken az indexeken? Amit te elképzelsz az jelenleg egy bazinagy 10 dimenziós szekrény, ahol minden egyes létező 10 jegyű számra lenne egy külön fiók. Csakhogy a fiókok üresek. Látod már a problémát vele?

Ha viszont egy egyszerű 1 dimenziós "szekrényed" lenne, amiben van összesen 10 fiók, azokban el tudnád tárolni az egyes helyiértékeken felvett értéket (számjegyet).

Utóbbi bármilyen 10 jegyű számot meg tud valósítani. Előbbi minden egyes 10 jegyű számot egyszerre valósít meg, és minden számhoz el tud tárolni... valamit. Amit te felvázolsz az sokkal inkább olyan, mint valami gigacontainer, amiben több millió-trillió-kvadrillió elemet akarsz eltárolni. Hosszasan lehetne fejtegetni, hogy ez gyakorlatban miért hatalmas nagy ökörség, de maradjunk elvi síkon.

Ezt a helyiérték-analógiát nem értem, és nem is nagyon érzek lelkierőt, hogy megpróbáljak a mélyére hatolni. Nem is látom, hogy a sokdimenziós tömb megértésébe hogyan lehetne belekeverni.

Ettől függetlenül:

Az a gyanúm, hogy a tömbök emberre szabott elképzelését eleve eltolják azzal, hogy a leggyakrabban használt egy-két-három dimenziós tömböket a térbeli kiterjedések alapján vizualizálják (#10). Ez a gyakorlatban jól beválik, csak éppen a 3D-s ember számára nincs tovább, nem tud további térbeli kiterjedéseket elképzelni, ezért ez a szemlélet csődöt mond. Szerintem sokkal gyümölcsözőbb, ha a tömbök dimenzióit mondjuk egymásba rakott tárolóhelyekként képzeled el, például van egy város, abban kerületek, azokban háztömbök, azokban házak, azokban lakások, azokban szobák, azokban szekrények, azokban polcok, azokon ládák, azokban dobozok, azokban kisebb skatulyák, azokban rekeszek, azokban (mittudomén) orvosságos üvegek, azokban kapszulák, azokban ennyimegennyi golyócska gyógyszer. Ez, ha jól számolom, 15 dimenzió, és akármilyen keresett is a példa, sokkal átláthatóbb, mintha egy négydimenziós tömböt próbálnál térbeli analógiák alapján elképzelni, sőt, ha minden akkurátusan be van számozva, egyszerűen elgondolható, hogy indexeléssel hogyan választasz ki egy globulust a milliárdból. A számítógépen természetesen nem kell semmiféle létező mintához igazodnod, az egymásba skatulyázás akármeddig folytatható.