Különféle kódolásoknál miként történik a hibajavítás, ha az eredeti információhoz adott esetben nehéz hozzájutni?

A beolvasás nagyon egyszerű, a hangmagasság függvényében állít elő az ADC (Analog-digital converter) nullát vagy egyest. A gond ott kezdődik, amikor ezt nagy sebességgel kell megtenni. A hibajavítás általában paritásbittel történik. Hogy az ilyen analóg jelek beolvasásánál mit használtak, azt nem tudom, de valami hasonló lehetett, az biztos.

ECC-re, parity error check-re, CRC-re keress rá.

Eredetileg ezekben a formátumokban semmilyen hibajavító funkció nincs, a hibadetektálásra is csak paritásbiteket alkalmaz, semmi komolyabb nincs benne. A Commodore gépek kazettái is hasonló formátumot alkalmaztak, nagyon érzékenyek is voltak a szalag megnyúlására, a fejállásra és minden apró hibára.

Digitális jelfeldolgozással ezeket az analóg jeleket nagyon jó hatásfokkal lehet dekódolni, mivel csak kétfajta frekvenciát tartalmaznak: 1200Hz és 2400Hz. Én valami ilyen algoritmust tudok elképzelni:

- FFT algoritmussal a jelben található frekvenciák "feltérképezése" és ez alapján a sebesség korrigálása, azaz ha 1200 és 2400 Hz helyett 1140 és 2280 Hz van jelen, akkor az 5%-os sebességcsökkenést (amit okozhat a szalag nyúlása) kompenzálni kell a jel "felgyorsításával".

- sávszűrővel szét kell választani az 1200 Hz-es (ezek lesznek a 0-k) és a 2400 Hz-es jeleket (1-ek). A jelsorozatból pedig előáll a 8 adatbit, esetleges paritásbit és a stop bit. És ez megy amíg tart a szalag.

Ha van egy ilyen kazettáról digitalizált wav file-od, akkor az Audacity-vel is elemezheted, megnézheted milyen frekvenciájú összetevőkből áll, bár a teljes átalakítás nem megy ilyen manuális módszerrel.

Ha a konkrét megvalósítás érdekel, akkor a digitális jelfeldolgozás, digital signal processing, DSP kulcsszavakra keress rá.

Utána néztem ennek a dolognak és azt találtam, amit az előttem szóló is leírt.

Hibajavítás gyakorlatilag nincs. Csak hibadetektálás van.

Az egész protokoll úgy épül fel, hogy nem is igen van szükség hibajavításra. Hiába van alapzaj, a frekvenciák megválasztásával megoldották azt, hogy szűrni se kelljen az analóg (tehát a szalag felől érkező) jelet, azt elég az erősítés után átvezetni egy schmitt-triggeren, ami a bemenetből tisztán átbillenő (gyakorlatilag négyszög) jelet produkál és valószinűleg TTL kompatibilis is.

Utóbbi azt jelenti, hogy a logikai 1 és 0 jelszintek nem igényelnek korrekciót, azokat a gép egy az egyben megeszi.

Itt egy bővebb leírás az egészről, angol nyelven:

[link]