C#-ban minek kellenek az osztályok? (bővebben kifejtem)

szia,

a második kód objektumorientált, az első kód nem. a nem objektumorientált hatékonyabb, de az objektumorientált jobban karbantartható, bővíthető, rugalmasabb, átláthatóbb.

sajnos még túl alacsony szinten van a tudásod, hogy igazán megértsd, miért jobb a másodikat használni. akkor lesz igazán értelme, amikor már megérted mi az az öröklődés, metódus felülírás, stb...

így amúgy az objektum orientált kód szebb lenne:

Point start = new Point(1,4);

Point end = new Point(6,9);

System.Console.WriteLine("Point 1: " + start.ToString());

System.Console.WriteLine("Point 2: " + end.ToString());

És amint látod, még ilyen rövid kódnál is ez jóval átláthatóbb. A ToString (kiíró) metódust ráadásul felül is lehet írni, és egyedi megjelenítsd adhatsz az osztályaidnak. Ugyanúgy tetszőleges műveleteket adhatsz egy osztálynak. Elrejtheted a használója elől a belső működést, stb... Erről száz és száz oldalakat lehetne írni, szóval csak azt tudom ajánlani, hogy légy türelemmel.

Az objektum orientáltság egy szemlélet mód, nem a hatékonyságról szól. A kód átláthatóságában, karbantarthatóságában és bővíthetőségében segít. Amit írtál az még nem igazán objektum orientált csak egy struktúrába rendezd az összetartozó adatokat. De mi lenne ha nem csak 2 objektumod lenne hanem sok és nem csak 2 összetartózó adattal dolgozol hanem sokkal? Mindegyikhez külön változót fogsz csinálni? Mi van ha lenne 1000 pontod és mindegyiknek ki szeretnéd íratni a koordinátáját?

1. Használj saját konstruktort, ne külön töltsd fel az adatokat:

Point start = new Point(1, 4);

Point end = new Point(6, 9);

2. Ha a kiírás a pontra jellemző, akkor az legyen a pont metódusa:

start.print();

end.print();

3. Ha rengeteg pontod van, nyilvántarthatsz róluk egy kollekciót, amit ráadásul a konstruktor révén automatikusan megtehetsz és egységesen kezelheted az összes pontot, nem külön-külön egyesével.

Ez utóbbival rengetegszer fogsz találkozni. Nem tudsz 1000 pontot úgy kezelni hogy ne lenne az objektum.

hát, tegyük fel, hogy az a feladatod, írj egy programot, ami grafikus felületre kirajzol egy kört, négyzetet vagy egy háromszöget. és elforgatja őket 360 fokkal.

már épp kész vagy, mikor jön a főnök megnézni,és szól, hogy jó lenne, ha egy amőba alakzatot is hozzá adnál a listához.

megcsinálod, nézi a főnök, de szól, hogy nem jó, mert ő szeretné, ha az amőba nem a középpontja körül forogna, hanem egy elforgatási pont körül, nem úgy mint a többi alakzat, amiknek a középpontjaik körül kellene forogniuk. emellett szeretné, ha rákattintunk az alakzatokra, akkor lejátszanak valamilyen hangot.

már kezdenél nekiállni átírni a dolgokat, de szól a főnök, hogy a másik osztályon már használják az általad eddig elkészített kódokat (kör,háromszög,négyzet), és úgy módosítsd a jelenlegi kódot, hogy visszafelé kompatibilis legyen.

szóval ilyen problémákra született az objektumorientáltság. a használatával elég könnyen meg lehet ezt az egészet valósítani, úgy hogy csak kicsit változtatsz a kódokon, és nem is piszkálod azt amire nincs szükség.

létrehozol egy ősosztályt (síkidom), megadod a műveleteket rajta. származtatsz belőle további síkidomokat, amiknél szükség esetén felüldefiniálod az alap viselkedést, vagy újakat írhatsz hozzájuk.